Gáspár Merse Előd: Érzéki csalódások (XIX/12.)

Előadó: Gáspár Merse Előd (CEU, Department of Cognitive Science)

Tartalom:

01:05 Charpentier-illúzió demonstrálása
02:47 Charpentier-illúzió magyarázat
06:14 intuitív fizika
07:13 kontraintuitív percepciók
09:14 optikai illúziók
10:58 Bajcsy-Zsilinszky Endre homormű
11:53 McGurk-effektus (https://youtu.be/2k8fHR9jKVM?si=3poZZYZ0Y98fNwsf)
13:00 neuronok adaptációja (magyarázat)
17:27 színek és súlyérzékelés

Atomfizikus vagy zongoraművész

Fogadjátok szeretettel következő előadónk, Fröhlich Georgina gondolatait arról, hogy miért nem zongoraművész lett:
„Mérnök családból származom, így gyerekkoromban sokat játszottam rádiókkal, áramkörökkel. Kb. 5 évesen azonban eldöntöttem, hogy vagy atomfizikus, vagy idegsebész leszek. Mondhatnám, hogy innentől kezdve semmi sem térített el ettől, de amikor döntenem kellett, hogy merre tanuljak tovább, bizony majdnem a zongoraművész pályát választottam! Fröhlich GeorginaAz orvosi és a fizikusi hivatás között is nagyon nehéz volt döntenem, mert minden érdekelt, mindenre kíváncsi voltam, mindent tudni akartam, és komolyan irigyeltem az egykori polihisztorokat, akiknek lehetőségük volt az egész világot felfedezni. Az ELTE-n Csillagász szakra is jártam, az égitestek mozgásának stabilitása érdekelt, de anyagi okok miatt nem maradhattam az egyetemen kutatni, így más utat kellett keresnem. A makrovilág felől a mikrovilág felé fordultam, valahogy megint az atomfizikánál kötöttem ki. Amikor beléptem az Országos Onkológiai Intézet sugárterápiás műtőjébe, azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Ezen a tudományterületen a kutatások eredménye azonnal a súlyos beteg embereknek segít. Számomra nagyon izgalmas ez a fajta hatékonyság. A határterületek – jelen esetben az atom-, mag- és biofizika – pikantériája pedig az, hogy széles látókört kíván, több tudományt átfogó gondolkozást, sok mindenhez kell érteni egyszerre. Pont, mint egy polihisztor…”

Az „aha! – élmény”

Hogyan működik a világ? – kérdeztük következő előadónkat, Asbóth Jánost:

„Engem a fizikában az az öröm hajt, amit átérzek, amikor valamit megértek belőle – az „aha! – élmény”. Ezek az élmények jelentik az örömet számomra a kvantumfizikai kutatásban, legyen szó a kondenzált anyag topologikus fázisairól, a kvantumszámítógépeken való hibajavítás lehetőségeiről, vagy a kvantumosságnak mint erőforrásnak a számszerűsítéséről. Az „aha! – élményhez” sokszor vezet el a kvantumfizika, megadva azt a matematikai eszköztárat, amit alkalmazni kell, hogy megmondjuk, mi történik egy jól lehatárolt fizikai rendszerben – legyen az pl. egy kristálynak, vagy egy absztrakt számítógépnek a modellje. Asbóth János egy zöld tábla előtt.Ugyanakkor a kvantumfizika alkalmazása közben állandóan bennem, bennünk van a bosszantó nyugtalanság: tudjuk, a kvantumos fogalmak kibékíthetetlen ellentétben vannak a hétköznapi világunk leírására használt fogalmakkal. Ezt az ellentétet mutatták meg végérvényesen azok a kísérletek, amikért a tavalyi fizikai Nobel-díjat adták, újra feltéve az örök kérdést: akkor most hogyan működik a világ?”

Egyszerű összefüggések keresése

A csütörtöki találkozásig, szeretettel ajánljuk előadónk Németh Róbert gondolatait:
Németh Róbert
„A fizika szépsége számomra leginkább a bonyolult elméletek mögött meghúzódó egyszerű összefüggések keresésében, a látszólag különböző részterületek közti kapcsolódások megfigyelésében nyilvánul meg. Néhány éve két teljesen eltérő témájú egyetemi kurzust hallgattam párhuzamosan, és megdöbbenve vettem észre, amikor egyik órán a gyenge kölcsönhatás, másikon a topologikus szigetelők tárgyalásakor egymáshoz kísértetiesen hasonló képletek kerültek fel a táblára. Némi gondolkodás után sikerült összeraknom, hogy ezek más kontextusban, más jelölésekkel, de valóban ugyanazokat a mély, elemi gondolatokat fejezik ki. Éppen ezért, bár a szilárdtestfizika és a kvantuminformatika területén végzem kutatásaimat, szívesen töltök időt egyéb témakörökben való elmélyedéssel is, a klasszikus elektrodinamikától a részecskefizikáig. A kutatás mellett éppoly fontosnak tartom az oktatást és a tehetséggondozást is, ezért az utóbbi években rendszeresen vettem részt kollégiumi órák és egyetemi gyakorlatok tartásában, valamint a középiskolásoknak szóló Dürer Verseny szervezésében.
Bár sablonosnak tűnhet, de igaz, hogy az ELTE fizika szakán való továbbtanuláshoz nagy hatással volt rám az AtomCsill előadássorozat, amellyel a 2015/16-os tanévben ismerkedtem meg. Furcsa egybeesés, hogy abban az évadban az első két alkalommal éppen Dávid Gyula és Cserti József adott elő, közülük előbbi inspiráló egyetemi tanárom, utóbbi pedig témavezetőm és mentorom lett. Középiskolásként lenyűgöztek ezek a programok, és nagyban kiszélesítették a fizikaórákon szerzett ismereteimet. Remélem, hogy előadásommal én is képes leszek hasonló élményeket adni a következő generációnak.”

Fizikai Nobel-díj 2023

Dombi Péter (Wigner FK, SzFI, Alkalmazott és Nemlineáris Optika Osztály, Ultragyors Nanooptika „Lendület” Kutatócsoport) tartott rövid ismertetőt a 2023. évi fizikai Nobel-díjasokról.

Egy fizikus adatbányász

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Fajszi Bulcsú bemutatkozását:
„Részecskefizikusként végeztem az ELTE-n, de hamar áteveztem az üzleti szférába, ahol a fizikusi eszköztár és gondolkodásmódnak hasznát véve adatbányász, és adattudós, gépi tanulási, mesterséges intelligencia szakértő lettem.
Három könyvet írtam az adatelemzés technikákról és üzleti hasznairól. Jelenleg 10 éve alapított cégünket vezetem két üzlettársammal, amely a magyar vállalati IT megoldási piac egyik vezetője az adatmérnöki, data science, big data és mesterséges intelligencia megoldásaival.”

A Szaturnusz vonzásában

Következő előadónk, Világos Blanka így lett csillagász-magfizikus:

„A csillagászat akkor ragadott meg, amikor 12 évesen egy távcsőben megpillantottam a Szaturnuszt. Háromszor álltam vissza a sorba, annyira lenyűgözött a bolygó és gyűrűje árnyékának összjátéka. Innentől már nem volt megállás: a Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörében kötöttem ki, amelyen minden csütörtök este nagy izgalommal vettem részt. Gimnáziumi éveim alatt háromszor vehettem részt a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián is, amely annyira meghatározó élmény volt, hogy biztos lettem benne, csillagászattal szeretnék foglalkozni. Emellett a magfizika is felkeltette az érdeklődésem, így a csillagászat és a nukleáris fizika határa különösen megfogott – szerencsére éppen ezen a területen kutathatok már az egyetem éveim kezdete óta.”

DATA – Így hálóznak be az adataid

Megjelent Janosov Milán, ELTE-n végzett fizikus, hálózatkutató, és korábbi Atomcsill előadó első, ismeretterjesztő könyve ‘DATA – Így hálóznak be az adataid’ címmel. A könyvben a szerző sorra veszi, milyen mélységekben férkőztek be az adatok, az algoritmusok, és a hálózatok a mindennapjainkba a telefonos applikációktól kedvenc sorozatainkon át egészen a városfejlesztésig. Így egy olyan útmutatót ad az olvasóknak, aminek segítségével sokkal adat-tudatosabbá válhatnak a big data korában.
Milán előadása az atomcsill sorozatban:

Könyvbemutató

Sorozatunk egyik tavalyi előadója, az ELTE fizika szakán végzett Janosov Milán Atomcsill-előadásában megmutatta, hogyan alkalmazható a fizikus gondolkodásmód, az adatok és a hálózatok elemzése olyan egészen távol eső területekre is, mint a DJ-k, a Trónok Harca, vagy a városfejlesztés. Ilyen gondolatok mentén született meg első, adat- és hálózattudományt népszerűsítő könyve, amely „DATA – így hálóznak be az adataid” címmel rövidesen megjelenik az Open Books kiadónál. A könyvet a szerző Barabási Albert-Lászlóval, a modern hálózatelmélet egyik megalapítójával közösen mutatja be a CEU-n, augusztus 10-én 19 órakor.


Mitől lesz „jó” egy kutató?

Éppenhogy csak szereztem egy fokozatot, szóval nekem erről inkább csak benyomásaim vannak, de egy bizonyos rendszer azért felsejlik. Alapvető, hogy az embernek legyenek jó kérdései. Másodszor, fontosak a jó tanárok, akik a kíváncsiságot valamilyen produktív irányba terelgetik, ahelyett, hogy kiirtanák.
Harmadszor, lényeges az elszántság, kitartás, a képesség hosszú távú elképzelések véghezvitelére. Végül szükségesek bizonyos külső erőforrások, felszerelés, ösztöndíj, más szakértők rááldozott ideje és érdeklődése. Mindezek birtokában a kutató megpróbál választ kapni a kérdéseire, eközben viszont akarva-akaratlanul újabb kérdéseket generál. Azután mérlegelnie kell, melyik kérdés érdekesebb. Előny, ha egy kérdést abban a formában addig még nem tették fel. Még izgalmasabb, ha a kérdést véges mennyiségű munkával meg is lehet válaszolni. A jó kutató az, akinek jó kérdései vannak. Valójában azonban sokszor csak később derül ki, hogy egy kérdés tényleg előremutató volt-e.
Azért szeretek fizikával foglalkozni, mert vannak kérdéseim. Szerencsés vagyok, hogy a fenti négy pont közül legalább kettő teljesül rám: a sors jó tanárokkal ajándékozott meg, és pillanatnyilag adottak a külső erőforrások is a kutatás folytatására. Ez mindenképpen egyfajta felelősséget ró az emberre. Hogy vannak/lesznek-e olyan kérdések is, amik tényleg kiállják az idő próbáját, az talán egyszer kiderül.

Lájer Márton

Lájer Márton vagyok, a bajai Szent László ÁMK gimnáziumában érettségiztem, majd az ELTE-n szereztem fizikus PhD fokozatot 2020 végén. Jelenleg posztdoktori ösztöndíjas vagyok az USA-ban, elméleti fizikával és számítógépes módszerekkel foglalkozom. Előadásomban egy olyan témát mutatok be, ami nagyrészt végigkísérte az egyetemi tanulmányaimat és a mai napig formálja az érdeklődésemet.