A James Webb űrtávcső (JWST) alapjaiban formálja át tudományos világképünket: feltárta az ősrobbanás utáni első, a látható univerzum szélén levő „frissen készült” galaxisokat, valamint – ezer más mellett – több tucat exobolygó légkörének kémiai összetételét is, keresve a csillagászat szent grálját: az élet kialakulásának nyomait az univerzumban. Ezek mellett személyes történeteken keresztül mutatom be, milyen
érzés 15 év munka után végignézni, ahogy az ember keze munkája túljut az atmoszférán, és az emberiség legélesebb szemeként tárja fel a kozmosz eddig rejtett titkait.

„Nem mondhatok többet erről” – ezt a mondatot túl gyakran kellett ismételgetnem. A szigorú NASA-kommunikációs protokollok csak a hivatalosan közzétett információk megosztását engedték. Most viszont tabuk nélkül adhatok teljes képet a fejlesztés, a beüzemelés és a tudományos fázis működésének kulisszatitkairól – kezdve azzal, hogyan zajlott a JWST Mid-Infrared Instrument (MIRI) rendszereinek beüzemelése, és milyen váratlan hibákat kellett – távirányítással – elhárítani a világűrből, folytatva a JWST eddigi legnagyobb tudományos felfedezéseivel.

Az előadás leginkább arra keresi a választ: mi történik a háttérben? Hogyan dolgozik tovább egy űrmérnök vagy kutató, miután a távcső már az űrben van? Hogyan kerül az adat a Földre – és hogyan lesz a Holdtól ötször távolabbról érkező nyers digitális számsorokból valódi tudományos eredmény?