Száz éve, 1911-ben fedezte fel Ernest Rutherford az atommagot. Ez az ártatlannak tűnő apró objektum azóta szédületes gazdasági és katonai karriert futott be – alapja lett a nukleáris energiatermelésnek, de a huszadik század második felét tragikusan beárnyékoló atomfegyverkezésnek is. Vajon mi teszi lehetővé, hogy az atommagokból kétféle módon – a magok hasításával, illetve egyesítésével is – hatalmas, a kémiában megszokottaknál nagyságrendekkel több energiát szabadíthassunk fel? Milyen erők tartják össze az atommagot, és mi történik, amikor ezeknek az erőknek az egyensúlya megbomlik? Miért olyan egyszerű szerkezet (látszólag) az atombomba, és miért kell bonyolult, speciális anyagokat tartalmazó tartály- és csőrendszert építenünk a magenergia békés felszabadításához? Hogyan szabadulhatott el ez a fizikusi és mérnöki tudománnyal megzabolázott erő, mi vezetett a csernobili és fukusimai katasztrófához? Meg lehet előzni a hasonló tragédiákat az atommagok fizikájának jobb megértésével? Valóban végleg megoldja majd az emberiség energiagondjait a magfúzió megszelídítése, és ha ez ilyen ígéretes fejlemény, miért kell majd’ egy évszázadot várnunk rá? A nukleáris völgyben tett kirándulásunk során ezekre a kérdésekre keresünk – fizikai – választ.