Takács Gábor, az AtomCsill november 24-i előadója:
„Mint sok más embert, engem is már gyerekkorom óta elbűvölt a csillagos ég látványa.
Honnan van mindez, honnan van a Világegyetem? Hamar tudatosult bennem, hogy a legnagyobb kérdések megértéséhez meglepő módon a legkisebb alkotóelemeken, a mikrovilágon keresztül vezet az út. Miből van az anyag, hogyan jön létre az az elképesztően változatos, végtelen Mindenség, ami elénk, a kezdetek után sok-sok milliárd évig tartó evolúcióval kialakult emberi lények szeme elé tárul? Ez vezetett oda, hogy kvantumelmélettel foglalkozzak.

A saját tudományos kutatásunkban szükségszerűen csak a kérdések kis szeleteit tudjuk részletesen vizsgálni, de sose szűnik az a vágyam, hogy az Egészet próbáljam megérteni. Állandóan kíváncsi emberként „minden is” érdekel, a matematikától a biológián és a pszichológián keresztül a történelemig, és ez a kíváncsiság a legjobban tudományos kutatóként élhető ki. Hogy miért éppen a fizika? Talán mert itt látszottak számomra a legnagyobb rejtélyek, és vonz a kihívás.
Előadásomban egy olyan kérdést járok körbe, ami tudományos munkámban is foglalkoztat és amiről egyetemi kurzust is tartok.”







Később, az egyetem elvégzése közben realizálódott bennem, hogy amit igazán szeretek, azt a modellezés szóval lehet a legjobban leírni. Egy adott problémát megpróbálni megérteni, leírni, és megoldást találni rá. Az, hogy a megoldandó probléma egy matematikai fejtörő, egy fizikai jelenség, vagy éppen a baktériumok örökítőanyagának és azok antibiotikumra való ellenálló képességüknek a kapcsolata, az másodlagos csupán.
„Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is nagyon érdekeltek a természettudományok. Nemcsak a fizika, hanem úgy általában a természettel foglalkozó tudományok. A családi legendárium szerint már kisgyerekként is hőerőművet rajzoltam :)) Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy édesapám erőműveket tervező gépészmérnök. Kb 14 éves koromban kerülhetett a kezembe egy Scientific American cikk az úgynevezett müon katalizált hidegfúzióról, ez terelte érdeklődésemet a részecskefizika irányába. Később, az egyetem előtt illetve az egyetemen számos inspiráló előadó adott nekünk hasznos háttérismereteket, és további szakmai inspirációt. Sokunkat, így engem is, ez az elméleti fizika irányába terelt. A meglevő kísérleti érdeklődésem miatt így az elméleti fizika és a kísérleti részecskefizika határán kötöttem ki. A kutatói szakma szépségéhez hozzátartozik, hogy a mindennapi problémáink is valami izgalmas kérdés felgöngyölítése körül forognak. Vagy legalábbis valami ilyen problémának a részproblémája körül.”