A kölcsönhatásokat két szemlélettel közelíthetjük meg, az erő és az energia fogalomkörével. A dinamika logikája Onsager nyomán a gázokban, folyadékokban lejátszódó (transzport-) folyamatokra is kiterjedt. Egy egyensúlyi (termodinamikai) rendszer éppolyan tehetetlen, mint a testek. Változás (transzport) előidézése vagy fenntartása éppúgy külső beavatkozást igényel, mint a testek mozgásállapot-változása (hajtóerő, például a nyomáskülönbség létrehozása vagy fenntartása áramlást kelt, vagy tart fenn). Nemcsak a gyertya égésére igaz Faraday zseniális megfogalmazása, mely szerint a színre lépő elemi lépések mindegyike „segítőkész társa a másiknak”. A folyamatok egymásra épülésében (önszerveződésében) az a tanulságos, hogy a megjelenő kölcsönhatások milyen sorrendben követik egymást. A jelenségek sokfélesége ellenére az irányító elvek (már-már „unalmasan”) ugyanazok:
— Az elektromágneses indukcióhoz hasonlóan kölcsönhatás kölcsönhatást „indukál” (hajtóerő hajtóerőt kelt).
— Az energiaigényes folyamatok (logikusan) az energiatermelő folyamatokra épülnek.
— Miközben a rendszer a kezdeti állapotból a végállapot felé tart, a megismétlődés, fennmaradás, működés élményét — visszacsatoláson keresztül — az elemi folyamatok körfolyamattá szerveződése biztosítja.