A technológia exponenciális fejlődése a 21. században is töretlen ütemben halad, és egyre nagyobb számítási kapacitást, valamint egyre nagyobb adathalmazokat tett elérhetővé. A jól ismert trend ellenére még a területen dolgozó kutatók számára is meglepetésként, szinte fázisátalakuláshoz hasonlítható módon jelent meg a fentieket kiaknázó, az emberi képességekkel számos viszonylatban összemérhető mesterséges intelligencia. A mesterséges intelligencia módszerek rohamos ütemben elterjedtek mind a hétköznapi élet számos területén, mind pedig a tudományokban, így a fizikában is. A terület nagyon szerteágazó, kezdve a hagyományos gépi tanulási módszerektől – amelyek nem is annyira mások, mint a fizikában is régóta alkalmazott statisztikai elemző eljárások – egészen a generatív modellekig, melyek akár nagy szimulációkat is helyettesíthetnek. De nem csak a fizika kapott lendületet a mesterséges intelligenciától, de a másik irányban a mesterséges intelligencia kutatása is sokat köszönhet a fizikának. Gondoljunk csak az úgy nevezett Boltzmann-gépekre, vagy az élethű képeket, videókat generáló diffúziós modellekre. Az előadásban áttekintjük és konkrét példákon keresztül mutatjuk be, hogy a mesterséges intelligencia hogyan segítheti a tudományos kutatásokat, illetve hogy milyen fizikai elvekre épülnek a mesterséges intelligencia algoritmusai.