A magyar televízióban is látható volt egy japán animesorozat „Csip-csup csodák” néven, ahol a főhősnek volt a nyakában egy varázskanál, amelynek segítségével a kanál méretére tudott zsugorodni, és abból a perspektívából nagyon másképp látta a világot. Képzeljük el, ha nekünk is lenne egy hasonló csodakanalunk, amely segítségével viszont nanométeres méretűre zsugorodhatnánk! Mit látnánk ekkor a körülöttünk lévő világból? Nem a megszokott tárgyainkat, hanem atomokat, molekulákat, esetleg vírusokat, sejteket. Szemben a viszonylag nyugalmas makroszkopikus világunkkal ez egy sokkal mozgalmasabb világ lenne, minden iszonyatosan gyorsan izegne-mozogna, száguldozna, vagy éppen rezegne. Képzeljük el aztán, hogy ezeket az atomokat és molekulákat nem csak megfigyelni tudjuk, de képesek vagyunk őket mozgatni és mindenféle érdekes szerkezeteket építeni belőlük! Ha erre képesek lennénk, számos csodálatos dolgot tudnánk így létrehozni, az integrált áramköröktől új gyógyszer-hatóanyagokig. És pontosan erre képes a nanotechnológia: molekulákat, nanométeres atomfürtöket és kristályokat hoz létre, figyel meg és manipulál. Persze ehhez nem varázskanalat használunk, hanem annál sokkal összetettebb eszközöket, de valóban képesek vagyunk „látni” és „szerelni” a nanométeres tartományban: az atomok és molekulák világában.