Mindenki hallott már a kvantummechanikáról — az Atomcsill sorozatban is több előadás szólt ennek az izgalmas és mély fizikai tudományágnak a szépségeiről és nehézségeiről, az általa leírt jelenségek nehezen elképzelhető, matematikailag azonban jól kezelhető voltáról. A kvantummechanika ikonikus figurája Schrödinger macskája: a szegény jószág félig élő, félig halott (pontosabban ) állapotban várja sorsa jóra vagy rosszra fordulását, miközben — a Fizikus nóta szavaival — azt sem tudja, hogy „részecske vagyok, vagy hullám…”. Kémia órán viszont mindenki tanulta a kovalens kötést, amit az atomok egymás felé nyújtott vegyérték-kezecskéinek összekapaszkodásával „kötő elektronpárok” kialakulásával szoktak magyarázni. De vajon mi köze e két képnek egymáshoz? Hogyan juthatunk el Schrödinger macskájától és a kvantummechanikai hullámfüggvény szakemberek számára is nehezen megemészthető fogalmától az atomokat szilárdan összekötő, kemény gyémántkristályt, az információt megbízhatóan megőrző DNS-láncot — vagy a legegyszerűbb esetben hidrogén-molekulát létrehozó kovalens kötés kialakulásáig? Az előadás ezt a nehéz utat igyekszik bemutatni — az előadó reményei szerint — érthető és élvezetes módon.

(az „Alkímia ma” sorozattal közös előadás)