A mai szuperszámítógépekben 8–10 ezer processzort építenek be és kötnek össze. Ha ezeket egy háromdimenziós rácsba rendeznénk, akkor egy 20×20×20–as kocka jönne ki. Ugyanennyi atomból álló kis kristály mérete 40 nm ami a közeljövő integrált áramköreiben egy tranzisztor mérete. Így a processzorokból álló „anyag” már nem is olyan kicsi. Ugyanakkor ellentétben az atomokkal a processzorok közötti kölcsönhatást nem a fizika törvényei hanem a programozó határozza meg. Mire lehet ezt használni a fizikában? Tudunk–e például gyémántot növeszteni a számítógépben. Ha igen mit tanulunk belőle?