Az atomoktól a csillagokig

Megszoktuk, hogy egy környezeténél melegebb test energiát sugároz ki, ezzel lehűl, és szép lassan felveszi a környezet hőmérsékletét. Ezzel szemben a galaxisban lebegő gázfelhő – hőenergiája egy részének kisugárzása közben – összehúzódik és felmelegszik, egészen addig, amíg forró csillag lesz belőle. Vajon a csillagokra nem érvényesek a hőtan törvényei? A csillagokkal kapcsolatban számos más érdekes termodinamikai kérdés is felmerül. Vajon hogyan és mennyi idő alatt jut a felszínre a csillag forró magjában az atommagok fúziója során keletkező energia? Mi lehet az oka annak, hogy a Nap 6000 fokos felszíne fölött nem sokkal elhelyezkedő napkorona egymillió foknál is melegebb? Mi tartja fenn ezt a hőmérsékletkülönbséget? Milyen folyamatok stabilizálják évmilliárd éveken át a csillagok energia- termelését? És mi történik, amikor a nukleáris üzemanyag kifogyása után ez az egyensúly felborul? Hogyan lesz a magfúzió hamujából, a héliumból az óriáscsillagban újra üzemanyag? Hányszor lehet megismételni ezt a varázslatot? Miféle nukleáris hűtőgépek működnek egy felrobbanni készülő szupernóva belsejében? Miért nem sikerült még a Földön megszelídítenünk és szabályoznunk a csillagokban automatikusan működő energiatermelő folyamatokat?

• az előadás fóliái [pdf] (1,5MB)
• az előadás videofelvétele [wmv] (648MB)

Az előadás folytatása:

• Dávid Gyula előadása az Atomcsill sorozatban 2013. január 10-én,
  címe: Hamuval fűteni — avagy a csillagok termodinamikája, 2. rész