Papp Eszter: Folyékony nitrogénes kísérletek (XVIII/1.)

Előadó: Papp Eszter (ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék)

Kísérletek:
00:27 Leidenfrost-hatás
01:02 Lufi zsugorítás
02:11 LED színváltozása
05:00 Felhőgyártás (06:16)
07:00 Fizikus fagyikészítés

Gabányi Krisztina képeskönyve

Fogadjátok szeretettel a 17. évad utolsó előadójának, Gabányi Krisztinának gondolatait:
“Amióta visszaemlékszem mindig csillagász akartam lenni. Igazából pontosan nem tudom, hogy miért, de biztos, hogy köze volt hozzá egy képeskönyvnek, amiben lehetett a holdjárót mozgatni a Hold felszínén.
Az ELTE TTK-n végeztem fizikus-csillagász szakon. A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézetben szereztem meg a doktorimat. Ott lehetőségem nyílt az egyik legnagyobb mozgatható, az Effelsbergi 100 méteres rádióantennával méréseket végezni.
Fantasztikus élmény, amikor az ember bepötyögi a parancsot és utána hallja ahogy felbrummognak a motorok és látja az ablakon keresztül, ahogy kezd elfordulni az egész hatalmas szerkezet.
Gabanyi Krisztina
A doktori után egy egyéves japán ösztöndíjat leszámítva itthon dolgoztam, először a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában, aztán a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben, majd az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportba kerültem. Jelenleg az ELTE Csillagászat tanszékén vagyok adjunktus.”

ELTE Podcast

Az Atomcsill két alapítója: Cserti József és Dávid Gyula fizikusok az ELTE Podcast vendégei voltak.




 

Nógrádi Dániel kirándulása

Fogadjátok szeretettel március 24-i előadónk, Nógrádi Dániel gondolatait a fizikáról.
Nógrádi Dániel
“A fizikával foglalkozás ugyanazért jó, amiért a hegymászás, kirándulás, csavargás: a világ megismerése. Soha nem lehet kifogyni belőle, soha nem lesz unalmas, mindig lehet csinálni valami újat és időről időre mindig rá lehet ébredni, hogy a legegyszerűbb dolgok is milyen komplikáltak és a legkomplikáltabb dolgokról is kiderül, hogy egyre közelebb lehet kerülni a megértésükhöz, ha elég sokat törjük a fejünket.”

Pataki Bálint Ármin állítólag modellezésről fog beszélni

Ismerjétek meg Pataki Bálint Ármint, akit csütörtökön élőben is követhettek az Eötvös teremben:
“Amióta az eszemet tudom, szerettem az intellektuális kihívásokat, és a bennünket körülölelő világ részleteinek megismerését.
Kezdetben a matematikában találtam meg ezeket a kihívásokat, majd nem kis részben a középiskolai fizikatanáromnak, és a Discovery Channelen futó Álítólag… című sorozatnak hála a fizika felé fordult az érdeklődésem.
Pataki Bálint ÁrminKésőbb, az egyetem elvégzése közben realizálódott bennem, hogy amit igazán szeretek, azt a modellezés szóval lehet a legjobban leírni. Egy adott problémát megpróbálni megérteni, leírni, és megoldást találni rá. Az, hogy a megoldandó probléma egy matematikai fejtörő, egy fizikai jelenség, vagy éppen a baktériumok örökítőanyagának és azok antibiotikumra való ellenálló képességüknek a kapcsolata, az másodlagos csupán.
Az előadásomban az adatalapú modellezésről, és egy speciális modellcsaládról a neurális hálózatokról fogok beszélni, amelyet a hírekben rendre a mesterséges intelligenciával azonosítanak.”

László András hőerőműve

Ismerjétek meg február 10-i előadónk, László András gondolatait a kutatásról:
Hogy miért szeretek a fizika területén kutatni?
László András“Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is nagyon érdekeltek a természettudományok. Nemcsak a fizika, hanem úgy általában a természettel foglalkozó tudományok. A családi legendárium szerint már kisgyerekként is hőerőművet rajzoltam :)) Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy édesapám erőműveket tervező gépészmérnök. Kb 14 éves koromban kerülhetett a kezembe egy Scientific American cikk az úgynevezett müon katalizált hidegfúzióról, ez terelte érdeklődésemet a részecskefizika irányába. Később, az egyetem előtt illetve az egyetemen számos inspiráló előadó adott nekünk hasznos háttérismereteket, és további szakmai inspirációt. Sokunkat, így engem is, ez az elméleti fizika irányába terelt. A meglevő kísérleti érdeklődésem miatt így az elméleti fizika és a kísérleti részecskefizika határán kötöttem ki. A kutatói szakma szépségéhez hozzátartozik, hogy a mindennapi problémáink is valami izgalmas kérdés felgöngyölítése körül forognak. Vagy legalábbis valami ilyen problémának a részproblémája körül.”

Kis-Tóth Ágnes útja a kánaán felé

…..A tudományos világ a kíváncsi emberek kánaánja…..
Fogadjátok szeretettel következő előadónk, Kis-Tóth Ágnes gondolatait.
“Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nő létemre miért választottam ilyen “férfias” szakmákat mint a matematikus és a fizikus. Nos elárulom, hogy engem a szüleim elfelejtettek felvilágosítani arról hogy a társadalom egy része szerint ezek “férfias” szakmák. E tudás hiányában pedig mit is tehettem volna mást? Szimplán azt az utat választottam ami igazán érdekelt engem.

Kis-Tóth Ágnes

Fotó: Mohos Márton

Ez az út először a matematikát jelentette, majd pedig a fizikát. A tudományos világ a kíváncsi emberek kánaánja, én pedig végtelenül kíváncsi természet vagyok. Szeretném megismerni a világunk működését, a háttérben működő mozgatórugókat, az univerzum történelmét és várható jövőjét, és úgy kábé minden mást is.
Számomra a fizika már alapjaiban egy lenyűgöző tudomány, azonban a 20. század fejlődése erre még rátett egy hatalmas lapáttal. A relativitáselmélet és a kvantummechanika, számtalan másik területtel karöltve, gyökeresen forgatta ki a világképünket a helyéből és ez a mai napig kihívás elé állítja a fizikusok kreativitását és gondolkodásmódját. Borzasztóan izgalmas ezt a fejlődést az első sorból figyelni és akár a folyamat részévé válni.”

Vincze Miklós megunhatatlan frusztrációja

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Vincze Miklós gondolatait!

Megunhatatlanul gyönyörű, még akkor is, amikor éppen frusztráló, ahogy a természet egy kísérletsorozatban visszajelzi nekünk, hogy jó úton járunk-e amikor próbáljuk a titkait megfejteni. Nekem világnézet-formáló élmény volt, amikor középiskolás koromban először hallottam olyan precíz mérési eredményekről, melyek tökéletesen visszaigazolták egyik-másik fizikai elmélet helyességét. Egy tizenhetedik századi angol felírta mindazokat az egyenleteket, amelyek ismerete és helyes alkalmazása ma lehetővé teszi, hogy a Földről néhány száz méteres pontossággal “becélozzanak” egy leszállóhelyet a Marson!

Vincze Miklós

fotó: Antal Zsani / emTV.hu”

És ugyanakkor a természet az arcunkba nevet, mert azt viszont nem vagyunk képesek megjósolni, hogy jövő héten milyen idő lesz, vagy hogy egy óceánba ejtett kísérleti gumikacsa Skóciában vagy Chilében ér majd partot, pedig a mozgásegyenleteket elvileg itt is jól ismerjük. Mit lehet ezekkel, a “rosszul viselkedő” fizikai rendszerekkel kezdeni, amik pedig körbevesznek minket? Hátborzongató, ahogy egy kísérleti modellben, a laborasztalon megjelenik egy tornádó vagy egy óceáni örvény pontos kicsinyített mása. Megjósolhatatlan játék-időjárásokat és óceáni vagy bolygólégköri áramlásokat tudunk létrehozni forgó “fazekakban”, és a leghihetetlenebb, hogy mindaz, amit ezekből megtanulunk, a valódi, többezer kilométeres rendszerek megértéséhez is hozzásegít — csak éppen szinte sosem úgy, ahogy előzőleg vártuk. Viszont mindig sokkal frappánsabban és érdekesebben. Ez pedig valóban megunhatatlan!