Ismerjétek meg a 16. évad utolsó előadójának történetét!

Hogy hogyan is lettem fizikus? Gyerekként a testvéreimmel rengeteg dolgot „megjavítottunk”, rádiót, TV-t, háztartási gépeket. Pontosabban szólva leggyakrabban csak a szétszedésig jutottunk, de mindig is nagyon érdekelt, hogy mi hogyan működik. Gimnazista koromban mindent szerettem volna megérteni a csillagászattól kezdve a kémián át a filozófiáig, vagy hogy hogyan működik az emberi gondolkodás és hogyan lehetne gondolkodó robotokat csinálni. Abban az időben, aki matekból fizikából jó volt, leginkább a mérnöki pályát választotta. Mivel szerettem elektronikai dolgokat szétszedni, sőt addigra már egyszerűbb tranzisztoros vagy logikai kapus áramköröket építeni is, magától adódott, hogy villamosmérnök leszek. Viszont mikor eljött a pályaválasztás, kiderült, hogy nem jelentkezhetek, mivel színtévesztő vagyok. Azóta sem tudom miért kizáró ok, a filmek alapján arra tippelek, hogy amikor a világot kell megmenteni, nem tudnám, hogy a bombán melyik a piros és a kék vezeték amit el kell vágni 😄. Így akadt meg a szemem a fizikus szakon a felvételi tájékoztató könyvben, mondanom se kell, akkor még nem interneten ment a jelentkezés. Tudtam persze, hogy vannak fizikusok, mint Newton vagy Einstein, de hogy ez „foglalkozásként” választható, fel se merült bennem. Végül azt hiszem jobban nem is dönthettem volna, a fizikus „szétszed” mindent, és próbálja megérteni, hogyan működik. Az egyetemen lehetőségem volt bekapcsolódni az egyik első „biofizikus” képzésbe, így a genetikától kezdve az élettan gyakorlatig a biológia tudományába is sikerült belepillantani. Doktori témám mesterséges neuronhálózatokkal volt kapcsolatos (1980-as évek vége!), de aztán csillagászattal, komplex hálózatokkal, rákgenetikával és sok mással kapcsolatos kutatásokban is részt vettem. Az a cél ugyan nem teljesült, hogy mindent megértsek, de a pálya lehetővé tette, hogy a tudományok széles területén legalább a kérdéseket mélyebben megismerjem.

Az AtomCsill 222. előadásának előadója, Csanád Máté:

„Az iskolában mindig is érdekelt a matematika és a fizika, és tizenéves korom
elején alapvetően mérnöknek készültem, szüleim példája nyomán. Aztán a
gimnáziumban fizikaórán nagyon sokszor hangzott el az, hogy „ezt itt nem tudjuk
tárgyalni, majd az egyetemen megtanuljátok”. Ez pedig felkeltette a
kíváncsiságomat, elkezdtem utánaolvasni dolgoknak, és kiderült számomra, hogy
bizonyos fizikai és matematikai dolgokat tényleg „majd az egyetemen” lehet csak
megtanulni igazán. És így is lett, ezeket a dolgokat tényleg megtanulhattuk az
ELTE-n, ahol sok inspiráló fizikus tanított bennünket. Végül én magam is ELTE-s
kutató fizikus lettem – és remélem, én is meg tudom mutatni kisebb és nagyobb
diákoknak a fizika szépségeinek egy kis részét.”

Csanád Máté a STAR irányítóközpontban

Ismerjétek meg március 25-i előadónk pályaválasztásának történetét:

„A tudományos pályát egyszerű okból választottam, édesapám és édesanyám is kutatóként dolgozik a mai napig. Gyermekként izgalmasak voltak az áramlási citométer fényei és meggyőző apám állítása, hogy neki van a legjobb állása a világon, mert azért fizetik, hogy egész nap ezekkel a titokzatosan villogó müszerekkel játsszon. Tanulmányaim során hamar elköteleződtem a fizika mellett. Az általános iskola felső tagozatán megyei fizikaversenyeken indultam és Richard Feynman könyveit olvastam lelkesen, még ha nem is értettem mindent. A gimnáziumot már fizika tagozaton folytattam, a Szegedi Ervin által vezetett debreceni fizikaszakkör, a KöMal és a fizika OKTV-re való készülés meghatározó szerepet játszott az életemben. A középiskola végére már a Feynman előadások első köteteit is magabiztosan forgattam és versenyeredményekkel zökkenőmentesen bekerültem az ELTE fizikus szakára. Az ELTE egyértelmű választás volt, itt működik az ország vezető elméleti fizika iskolája, az egyetemi évek alatt azonban más irányba terelődött az érdeklődésem. Az ELTE mellett a BME müszaki informatika szakára jártam és bár doktorimat az ELTE Fizika doktori iskolájában védtem meg 2009-ben, az alapvetően az evolúciós biológia kérdéseivel foglalkozott.

Posztdoktori munkámat már tudatosan egy molekuláris evolúcióval foglalkozó laboratóriumban folytattam: részben az Európai Bizottság Marie Skłodowska Curie programja, részben a francia CNRS támogatásának köszönhetően közel négy évet töltöttem a lyoni Laboratoire de Biométrie et Biologie Evolutive munkatársaként. A lyoni évek után 2013-ban, ismét a Marie Skłodowska Curie program támogatásával, visszakerültem az ELTE Fizika Intézetébe, ahol a volt témavezetőm, Derényi Imre által vezetett MTA-ELTE “Lendület” Elméleti Biofizika Kutatócsoport munkájába kapcsolódtam be. Ez a lehetőség azonban csak határozott időre szólt, ezért ezt követően a lyoni munkámra alapozó kutatási tervvel sikeresen pályáztam az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2016 évi “Starting Grant” pályázatára, a müncheni Ludwig Maximilian Universität-en folytatandó kutatások során a földi evolúció történetének teljes genomszekvenciák alapján történő rekonstrukcióját terveztem.

Terveim azonban ismét megváltoztak, mivel az ERC pályázattal egyidejűleg az ELTE Fizika Intézetébe benyújtott, hierarchikus szövetekben történő szomatikus evolúcióra koncentráló MTA “Lendület” pályázatom is sikeres lett. Az ERC által biztosított lehetőségekkel élve úgy döntöttem, hogy mindkét kutatást az ELTE-n folytatom. Döntésem során természetesen mérlegelnem kellett, hogy Németország egyik vezető egyetemével szemben mennyiben biztosított a kutatási munka háttere az évek óta krónikusan alulfinanszírozott magyar természettudományosság keretében, ami az ELTE TTK-t különösen nehezen sújtotta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar természettudományban és az ELTE Fizika Inteztében még meglévő tartalékok, és magyarországi értékes együttműködéseim ezt biztosítják.”