Ismerjétek meg október 15-i vendégünket, Oberfrank Robint, aki
Víz után szimatol a Puli a Holdon címmel tart előadást.

„A miértjét nem igazán tudom még megfogalmazni, de nagyon élvezem azt, amikor egy megoldatlan problémán dolgozok; keresgélek mindenfelé válaszok után; elveszek az apró részletekben; rájövök, hogy még a kérdést is rosszul tettem fel; majd ha kitartó maradok, akkor szép lassan helyére tudom rakni a kirakós darabjait, és a végén nagy felszabadultsággal kijelenthetem: megértettem valamit. Ezt az élményt kergetem azóta, hogy eldöntöttem, hogy kutató fizikus szeretnék lenni, és a lelkesedésem azóta sem tört meg.

Mindig fontosnak tartottam, hogy ha érdeklődök valami iránt, akkor tegyek azért, hogy többet tudjak meg róla, és ugyanígy voltam ezzel akkor is, amikor gimnazistaként jelentkeztem a Puli Space csapatába. Fogalmam sem volt arról, hogy annyi idősen mégis mit csinálhatnék egy olyan projektben, ahol egy holdjárót fejlesztenek, de úgy voltam vele, hogy ez legyen az ő gondjuk. Szerencsére hamar találtunk nekem egy testhezálló feladatot, amihez szép lassan fel tudtam nőni, és mára már elég jól beépültem a csapatba.

Előadásomban szeretném átadni azt a lelkesedést és izgalmat, amit egy ilyen projektben való részvétel jelent, mert úgy néz ki, hogy hamarosan megyünk a Holdra.”

Ismerjétek meg október 1-jei vendégünket, Gabányi Krisztinát, aki
Hogyan „fényképezték le” a fekete lyukat, avagy rádiócsillagászat a legfinomabb szögfelbontással címmel tart előadást.

„Amióta visszaemlékszem mindig csillagász akartam lenni. Igazából pontosan nem tudom, hogy miért, de biztos, hogy köze volt hozzá egy képeskönyvnek, amiben lehetett a holdjárót mozgatni a Hold felszínén.
Az ELTE TTK-n végeztem fizikus-csillagász szakon. A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézetben szereztem meg a doktorimat. Ott lehetőségem nyílt az egyik legnagyobb mozgatható, az Effelsbergi 100 méteres rádióantennával méréseket végezni.
Fantasztikus élmény, amikor az ember bepötyögi a parancsot és utána hallja ahogy felbrummognak a motorok és látja az ablakon keresztül, ahogy kezd elfordulni az egész hatalmas szerkezet.
A doktori után egy egyéves japán ösztöndíjat leszámítva itthon dolgoztam, először a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában, aztán a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben, majd az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportba kerültem. Jelenleg az ELTE Csillagászat tanszékén vagyok adjunktus.”