Gabányi Krisztina képeskönyve

Fogadjátok szeretettel a 17. évad utolsó előadójának, Gabányi Krisztinának gondolatait:
“Amióta visszaemlékszem mindig csillagász akartam lenni. Igazából pontosan nem tudom, hogy miért, de biztos, hogy köze volt hozzá egy képeskönyvnek, amiben lehetett a holdjárót mozgatni a Hold felszínén.
Az ELTE TTK-n végeztem fizikus-csillagász szakon. A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézetben szereztem meg a doktorimat. Ott lehetőségem nyílt az egyik legnagyobb mozgatható, az Effelsbergi 100 méteres rádióantennával méréseket végezni.
Fantasztikus élmény, amikor az ember bepötyögi a parancsot és utána hallja ahogy felbrummognak a motorok és látja az ablakon keresztül, ahogy kezd elfordulni az egész hatalmas szerkezet.
Gabanyi Krisztina
A doktori után egy egyéves japán ösztöndíjat leszámítva itthon dolgoztam, először a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában, aztán a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben, majd az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportba kerültem. Jelenleg az ELTE Csillagászat tanszékén vagyok adjunktus.”

Nógrádi Dániel kirándulása

Fogadjátok szeretettel március 24-i előadónk, Nógrádi Dániel gondolatait a fizikáról.
Nógrádi Dániel
“A fizikával foglalkozás ugyanazért jó, amiért a hegymászás, kirándulás, csavargás: a világ megismerése. Soha nem lehet kifogyni belőle, soha nem lesz unalmas, mindig lehet csinálni valami újat és időről időre mindig rá lehet ébredni, hogy a legegyszerűbb dolgok is milyen komplikáltak és a legkomplikáltabb dolgokról is kiderül, hogy egyre közelebb lehet kerülni a megértésükhöz, ha elég sokat törjük a fejünket.”

Pataki Bálint Ármin állítólag modellezésről fog beszélni

Ismerjétek meg Pataki Bálint Ármint, akit csütörtökön élőben is követhettek az Eötvös teremben:
“Amióta az eszemet tudom, szerettem az intellektuális kihívásokat, és a bennünket körülölelő világ részleteinek megismerését.
Kezdetben a matematikában találtam meg ezeket a kihívásokat, majd nem kis részben a középiskolai fizikatanáromnak, és a Discovery Channelen futó Álítólag… című sorozatnak hála a fizika felé fordult az érdeklődésem.
Pataki Bálint ÁrminKésőbb, az egyetem elvégzése közben realizálódott bennem, hogy amit igazán szeretek, azt a modellezés szóval lehet a legjobban leírni. Egy adott problémát megpróbálni megérteni, leírni, és megoldást találni rá. Az, hogy a megoldandó probléma egy matematikai fejtörő, egy fizikai jelenség, vagy éppen a baktériumok örökítőanyagának és azok antibiotikumra való ellenálló képességüknek a kapcsolata, az másodlagos csupán.
Az előadásomban az adatalapú modellezésről, és egy speciális modellcsaládról a neurális hálózatokról fogok beszélni, amelyet a hírekben rendre a mesterséges intelligenciával azonosítanak.”

László András hőerőműve

Ismerjétek meg február 10-i előadónk, László András gondolatait a kutatásról:
Hogy miért szeretek a fizika területén kutatni?
László András“Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is nagyon érdekeltek a természettudományok. Nemcsak a fizika, hanem úgy általában a természettel foglalkozó tudományok. A családi legendárium szerint már kisgyerekként is hőerőművet rajzoltam :)) Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy édesapám erőműveket tervező gépészmérnök. Kb 14 éves koromban kerülhetett a kezembe egy Scientific American cikk az úgynevezett müon katalizált hidegfúzióról, ez terelte érdeklődésemet a részecskefizika irányába. Később, az egyetem előtt illetve az egyetemen számos inspiráló előadó adott nekünk hasznos háttérismereteket, és további szakmai inspirációt. Sokunkat, így engem is, ez az elméleti fizika irányába terelt. A meglevő kísérleti érdeklődésem miatt így az elméleti fizika és a kísérleti részecskefizika határán kötöttem ki. A kutatói szakma szépségéhez hozzátartozik, hogy a mindennapi problémáink is valami izgalmas kérdés felgöngyölítése körül forognak. Vagy legalábbis valami ilyen problémának a részproblémája körül.”

Kis-Tóth Ágnes útja a kánaán felé

…..A tudományos világ a kíváncsi emberek kánaánja…..
Fogadjátok szeretettel következő előadónk, Kis-Tóth Ágnes gondolatait.
“Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nő létemre miért választottam ilyen “férfias” szakmákat mint a matematikus és a fizikus. Nos elárulom, hogy engem a szüleim elfelejtettek felvilágosítani arról hogy a társadalom egy része szerint ezek “férfias” szakmák. E tudás hiányában pedig mit is tehettem volna mást? Szimplán azt az utat választottam ami igazán érdekelt engem.

Kis-Tóth Ágnes

Fotó: Mohos Márton

Ez az út először a matematikát jelentette, majd pedig a fizikát. A tudományos világ a kíváncsi emberek kánaánja, én pedig végtelenül kíváncsi természet vagyok. Szeretném megismerni a világunk működését, a háttérben működő mozgatórugókat, az univerzum történelmét és várható jövőjét, és úgy kábé minden mást is.
Számomra a fizika már alapjaiban egy lenyűgöző tudomány, azonban a 20. század fejlődése erre még rátett egy hatalmas lapáttal. A relativitáselmélet és a kvantummechanika, számtalan másik területtel karöltve, gyökeresen forgatta ki a világképünket a helyéből és ez a mai napig kihívás elé állítja a fizikusok kreativitását és gondolkodásmódját. Borzasztóan izgalmas ezt a fejlődést az első sorból figyelni és akár a folyamat részévé válni.”

Vincze Miklós megunhatatlan frusztrációja

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Vincze Miklós gondolatait!

Megunhatatlanul gyönyörű, még akkor is, amikor éppen frusztráló, ahogy a természet egy kísérletsorozatban visszajelzi nekünk, hogy jó úton járunk-e amikor próbáljuk a titkait megfejteni. Nekem világnézet-formáló élmény volt, amikor középiskolás koromban először hallottam olyan precíz mérési eredményekről, melyek tökéletesen visszaigazolták egyik-másik fizikai elmélet helyességét. Egy tizenhetedik századi angol felírta mindazokat az egyenleteket, amelyek ismerete és helyes alkalmazása ma lehetővé teszi, hogy a Földről néhány száz méteres pontossággal “becélozzanak” egy leszállóhelyet a Marson!

Vincze Miklós

fotó: Antal Zsani / emTV.hu”

És ugyanakkor a természet az arcunkba nevet, mert azt viszont nem vagyunk képesek megjósolni, hogy jövő héten milyen idő lesz, vagy hogy egy óceánba ejtett kísérleti gumikacsa Skóciában vagy Chilében ér majd partot, pedig a mozgásegyenleteket elvileg itt is jól ismerjük. Mit lehet ezekkel, a “rosszul viselkedő” fizikai rendszerekkel kezdeni, amik pedig körbevesznek minket? Hátborzongató, ahogy egy kísérleti modellben, a laborasztalon megjelenik egy tornádó vagy egy óceáni örvény pontos kicsinyített mása. Megjósolhatatlan játék-időjárásokat és óceáni vagy bolygólégköri áramlásokat tudunk létrehozni forgó “fazekakban”, és a leghihetetlenebb, hogy mindaz, amit ezekből megtanulunk, a valódi, többezer kilométeres rendszerek megértéséhez is hozzásegít — csak éppen szinte sosem úgy, ahogy előzőleg vártuk. Viszont mindig sokkal frappánsabban és érdekesebben. Ez pedig valóban megunhatatlan!

Janosov Milán globális kísérleti laboratóriuma

Sokszínűség és gondolati szabadság a hálózattudományban egy fizikus szemével!

“A fizikus lét számomra mindig is nagyon erősen összefonódott a problémamegoldással és a kreatív, keretek nélküli kérdésfeltevéssel – mindezt lenyűgöző módon a számok és a logika nyelvén. A fizika határterületeivel ismerkedve hamar rájöttem, számomra a legizgalmasabb kihívás a fizikai gondolkodásmód összekapcsolása gyakran egészen különböző (tudomány)területekkel, valamint a tudományos módszertanok gyakorlati alkalmazásaival. Janosov Milán

A hálózat- és adattudomány pedig tökéletes terepet biztosít ezek kibontakozására. Hiszen a technológia, a számítási kapacitás, az elérhető algoritmusok és megannyi más tényező robbanásszerű fejlődése folytán manapság bármerre lépünk, pillanatok alatt adatpontok milliót hozzuk létre. Másként fogalmazva, adatokkal, számokkal képezzük le a körülöttünk lévő világ elképesztően sok szegmensét, így a virtuális térben globális kísérleti laboratóriumok ezrei jönnek létre. Ezekben a digitális laborokban pedig az emberi viselkedés legkülönbözőbb vetületeit vizsgálhatjuk és érthetjük meg. Legyen szó társas kapcsolataink szerkezetéről, zenehallgatási szokásainkról, a mentor-diák kapcsolatok szerepéről vagy éppen az élhető városok képéről. Előadásomban ezt a sokszínűséget és gondolati szabadságot fogom körbejárni a hálózattudomány néhány meglepő alkalmazásán keresztül.”

Miért szeret kutatni Horváth Ákos?

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Horváth Ákos gondolatait.

“Egy kutató élete olyan, hogy jönnek mennek a tudományos információk,
eredmények és ezek közül sokszor egy-egy megragad és kíváncsi leszek.
Én magfizikus lettem, ebbe a témakörbe tartozó tapasztalataim vannak,
ilyen kérdésekbe szoktam kutatási feladatokat megoldani.Horváth Ákos

Azért szeretem egyrészről ezeket a kutatásokat mert a magfizikai
kísérletek mindig valami láthatatlanról, nagyon kis dolog viselkedéséről
szólnak és ez olyan mintha ezen ismeretek feltárása tényleg nem lenne
olyan egyszerű. Sokszor amit találunk bár nagyon érdekes, a tudományt
előreviszi, de igazából nem is fontos a társadalom egésze számára.
Ezért másrészről az okoz örömet nekem, amikor a környezeti
radioaktivitás vizsgálatával valami olyat mutatunk meg, ami sok ember
életére lehet hatással. Ha sikerül megfejteni valamit, akkor hozzáadunk
az alkalmazható közös tudáshoz, felfedünk olyan folyamatokat, amit az
ember nem is gondolt volna az ilyen atommag szintű mérések nélkül. Nem
mindig sikerül a megfejtés, ezért nagy öröm az, amikor meg viszont igen.
Gyakran ilyenkor érdekes természeti helyekre is el lehet jutni. Ez is
sokszor emlékezetes. Mint egyetemi oktató, ezeken felül még azt is
szeretem, ha kreatív diákokkal kutatunk. Az ő kérdéseik érthető
megválaszolása legtöbbször nagy kihívást jelentenek, és ha sikerül, az
dupla boldogság. Ők is tanultak és én is örülök.”

Derényi Imre – mi a fizika?

Következő előadónk, Derényi Imre gondolatai:

“A fizikát nehéz pontosan definiálni. Sokan (köztük középiskolásként még jómagam is) úgy tekintenek rá, mint az élettelen jelenségek tudományára. Ennél azonban sokkal kifejezőbb, és a gondolatiság szabadságát hangsúlyozza az a megfogalmazás, hogy “fizika az, amit a fizikusok csinálnak”. Na de mit is csinálnak a fizikusok? Derényi Imre Matematikai precizitással kísérlik meg leírni a világ jelenségeit. Newton maga is “A természetfilozófia matematikai alapelvei” címet adta fő művének. Sokáig valóban csak az élettelen természeti jelenségek bizonyultak jól megfoghatónak a matematika eszközeivel. Az utóbbi évtizedekben azonban ez kiterjedt olyan területekre is mint a gazdaság, pénzügy, szociológia, biológia stb. Számomra különösen izgalmas a biológiai jelenségek megértése, köszönhetően annak, hogy rohamos tempóban nő a nagy precizitású kísérleti (pl. molekuláris biológiai, genetikai) adatok mennyisége, lehetővé téve a matematika módszereinek alkalmazását. Nagy élmény kutatóként részese lenni annak a folyamatnak, ami lépésről lépésre feltárja az élet rejtélyeit, és magyarázatot ad arra, hogy az élet miért úgy működik, ahogy.”