DGy évadnyitó gondolatai

Szeptember 9-én újra AtomCsill! Terveink szerint személyesen!!
Olvassátok szeretettel DGy évadnyitó gondolatait az oktatás és az ismeretterjesztés örömeiről:
“Úgy kerültem a katedrára, mint Pilátus a Credoba. Érettségire készülő osztályunk összeveszett egy tanárral, aki attól kezdve szabotálta az órákat, tanítás helyett újságot olvasott, és nem volt hajlandó elmagyarázni az ábrázoló geometriát, pedig ez az építésznek jelentkező osztálytársaim számára létfontosságú lett volna. Így aztán legnagyobb meglepetésemre a rajztagozatos osztály egyetlen matematikai affinitású tagjaként a tábla előtt találtam magam, kezemben egy hatalmas háromszög-vonalzóval és egy méteres körzővel. Néhány hét alatt leadtam az egész ábrázoló geometriát az építész-aspiránsoknak.
A következő hasonló élmény az egyetem utolsó évében ért. Évfolyamunk nagyon nem volt elégedett azzal, ahogy a csoportelméletet tanították nekünk – vajon mi köze ennek a fizikához, és miért adtak Nobel-díjakat az alkalmazásáért? Ezért aztán néhány barátommal szerveztünk egy csoportelméleti nyári iskolát, ahol saját búvárkodásunk alapján összeszedett tudásunkkal megpróbáltunk felelni ezekre a kérdésekre magunknak és érdeklődő hallgatótársainknak.
Ezek voltak azok az első esetek, amikor megéreztem, hogy a tudás csak akkor igazi érték, ha az ember megpróbálja továbbadni másoknak is – méghozzá nemcsak magát a puszta tudományos információt, hanem a saját vele kapcsolatos érzéseit, sőt indulatait is, elhitetni azt, hogy ez a tétel, tananyag, tudományág nemcsak fontos, hanem szép, érdekes és lelkesítő is, és ha sikerül legalább néhány hallgatóban felkelteni a rácsodálkozás öröme mellett e szépség felismerésének élményét is.
Amikor aztán végzés után 1976-ban bekerültem az egyetemre, és az elsőéves fizikusok gyakorlatvezetőjeként bedobtak a mélyvízbe, azonnal rájöttem, hogy ez az ismeret- és lelkesedés-átadás az én igazi hívatásom. Azóta számos fizikai és matematikai tárgy előadójaként igyekszem ezt képviselni.
1985 óta tartok tudományos ismeretterjesztő előadásokat is, először az Uránia Csillagvizsgálóban, aztán a TIT Szabadegyetemén, számos középiskolában, ankétokon, művelődési házakban, egyedi rendezvényeken (még a Szigeten és az A38 hajón is!), majd a Polaris Csillagvizsgálóban. Ez egészen más műfaj, mint az egyetemen tartott szakmai előadások, de a végső cél ugyanaz: a matematikai részletek és a szakzsargon használata nélkül minél több érdeklődővel megismertetni a fizika és határtudományai gondolatvilágát, világképét, fontos eredményeit, és megmutatni, hogy a természettudomány épp olyan fontos és integráns része az emberi kultúrának, mint a költészet, a zene vagy az építészet. És természetesen az ilyen előadásoknál is az a legnagyobb eredmény, ha a hallgatóság a puszta tények és adatok mellett megérzi az egész tudományos konstrukció szépségét, magával ragadó és lelkesítő voltát. Sőt néhány hallgatónak esetleg még ahhoz is kedve támad, hogy maga is főállásban foglalkozzon a fizikával…
E műfajban is utolérhetetlen példakép Marx György professzor, aki ismeretterjesztő cikkeivel, rádió- és tv-műsoraival, tanároknak tartott előadásaival sok diákgeneráció tagjainak csinált kedvet a fizika műveléséhez, oktatásához – vagy egyszerűen csak a tudományos eredmények követéséhez.
Az utóbbi másfél évtizedben oktatói és ismeretterjesztő tevékenységem e két ága összeért: az Atomcsill sorozat itt az egyetemen fogadja a laikus közönséget, köztük a (remélhetőleg) fizikus hallgatónak jelentkező középiskolásokat, hogy megpróbálja megismertetni velük a fizika eredményeit és szépségeit. Ehhez szeretnék én is hozzájárulni.”

Csabai István, a mindent szétszedő fizikus

Ismerjétek meg a 16. évad utolsó előadójának történetét!

Hogy hogyan is lettem fizikus? Gyerekként a testvéreimmel rengeteg dolgot “megjavítottunk”, rádiót, TV-t, háztartási gépeket. Pontosabban szólva leggyakrabban csak a szétszedésig jutottunk, de mindig is nagyon érdekelt, hogy mi hogyan működik. Gimnazista koromban mindent szerettem volna megérteni a csillagászattól kezdve a kémián át a filozófiáig, vagy hogy hogyan működik az emberi gondolkodás és hogyan lehetne gondolkodó robotokat csinálni. Abban az időben, aki matekból fizikából jó volt, leginkább a mérnöki pályát választotta. Mivel szerettem elektronikai dolgokat szétszedni, sőt addigra már egyszerűbb tranzisztoros vagy logikai kapus áramköröket építeni is, magától adódott, hogy villamosmérnök leszek. Viszont mikor eljött a pályaválasztás, kiderült, hogy nem jelentkezhetek, mivel színtévesztő vagyok. Azóta sem tudom miért kizáró ok, a filmek alapján arra tippelek, hogy amikor a világot kell megmenteni, nem tudnám, hogy a bombán melyik a piros és a kék vezeték amit el kell vágni 😄. Így akadt meg a szemem a fizikus szakon a felvételi tájékoztató könyvben, mondanom se kell, akkor még nem interneten ment a jelentkezés. Tudtam persze, hogy vannak fizikusok, mint Newton vagy Einstein, de hogy ez “foglalkozásként” választható, fel se merült bennem. Végül azt hiszem jobban nem is dönthettem volna, a fizikus “szétszed” mindent, és próbálja megérteni, hogyan működik. Az egyetemen lehetőségem volt bekapcsolódni az egyik első “biofizikus” képzésbe, így a genetikától kezdve az élettan gyakorlatig a biológia tudományába is sikerült belepillantani. Doktori témám mesterséges neuronhálózatokkal volt kapcsolatos (1980-as évek vége!), de aztán csillagászattal, komplex hálózatokkal, rákgenetikával és sok mással kapcsolatos kutatásokban is részt vettem. Az a cél ugyan nem teljesült, hogy mindent megértsek, de a pálya lehetővé tette, hogy a tudományok széles területén legalább a kérdéseket mélyebben megismerjem.

Csanád Máté – majd az egyetemen megtanítja…

Az AtomCsill 222. előadásának előadója, Csanád Máté:

“Az iskolában mindig is érdekelt a matematika és a fizika, és tizenéves korom
elején alapvetően mérnöknek készültem, szüleim példája nyomán. Aztán a
gimnáziumban fizikaórán nagyon sokszor hangzott el az, hogy “ezt itt nem tudjuk
tárgyalni, majd az egyetemen megtanuljátok”. Ez pedig felkeltette a
kíváncsiságomat, elkezdtem utánaolvasni dolgoknak, és kiderült számomra, hogy
bizonyos fizikai és matematikai dolgokat tényleg “majd az egyetemen” lehet csak
megtanulni igazán. És így is lett, ezeket a dolgokat tényleg megtanulhattuk az
ELTE-n, ahol sok inspiráló fizikus tanított bennünket. Végül én magam is ELTE-s
kutató fizikus lettem – és remélem, én is meg tudom mutatni kisebb és nagyobb
diákoknak a fizika szépségeinek egy kis részét.”

Csanád Máté a STAR irányítóközpontban

Csanád Máté a STAR irányítóközpontban

Szöllősi Gergely elköteleződése

Ismerjétek meg március 25-i előadónk pályaválasztásának történetét:

“A tudományos pályát egyszerű okból választottam, édesapám és édesanyám is kutatóként dolgozik a mai napig. Gyermekként izgalmasak voltak az áramlási citométer fényei és meggyőző apám állítása, hogy neki van a legjobb állása a világon, mert azért fizetik, hogy egész nap ezekkel a titokzatosan villogó müszerekkel játsszon. Tanulmányaim során hamar elköteleződtem a fizika mellett. Az általános iskola felső tagozatán megyei fizikaversenyeken indultam és Richard Feynman könyveit olvastam lelkesen, még ha nem is értettem mindent. A gimnáziumot már fizika tagozaton folytattam, a Szegedi Ervin által vezetett debreceni fizikaszakkör, a KöMal és a fizika OKTV-re való készülés meghatározó szerepet játszott az életemben. A középiskola végére már a Feynman előadások első köteteit is magabiztosan forgattam és versenyeredményekkel zökkenőmentesen bekerültem az ELTE fizikus szakára. Az ELTE egyértelmű választás volt, itt működik az ország vezető elméleti fizika iskolája, az egyetemi évek alatt azonban más irányba terelődött az érdeklődésem. Az ELTE mellett a BME müszaki informatika szakára jártam és bár doktorimat az ELTE Fizika doktori iskolájában védtem meg 2009-ben, az alapvetően az evolúciós biológia kérdéseivel foglalkozott.

Posztdoktori munkámat már tudatosan egy molekuláris evolúcióval foglalkozó laboratóriumban folytattam: részben az Európai Bizottság Marie Skłodowska Curie programja, részben a francia CNRS támogatásának köszönhetően közel négy évet töltöttem a lyoni Laboratoire de Biométrie et Biologie Evolutive munkatársaként. A lyoni évek után 2013-ban, ismét a Marie Skłodowska Curie program támogatásával, visszakerültem az ELTE Fizika Intézetébe, ahol a volt témavezetőm, Derényi Imre által vezetett MTA-ELTE “Lendület” Elméleti Biofizika Kutatócsoport munkájába kapcsolódtam be. Ez a lehetőség azonban csak határozott időre szólt, ezért ezt követően a lyoni munkámra alapozó kutatási tervvel sikeresen pályáztam az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2016 évi “Starting Grant” pályázatára, a müncheni Ludwig Maximilian Universität-en folytatandó kutatások során a földi evolúció történetének teljes genomszekvenciák alapján történő rekonstrukcióját terveztem.

Terveim azonban ismét megváltoztak, mivel az ERC pályázattal egyidejűleg az ELTE Fizika Intézetébe benyújtott, hierarchikus szövetekben történő szomatikus evolúcióra koncentráló MTA “Lendület” pályázatom is sikeres lett. Az ERC által biztosított lehetőségekkel élve úgy döntöttem, hogy mindkét kutatást az ELTE-n folytatom. Döntésem során természetesen mérlegelnem kellett, hogy Németország egyik vezető egyetemével szemben mennyiben biztosított a kutatási munka háttere az évek óta krónikusan alulfinanszírozott magyar természettudományosság keretében, ami az ELTE TTK-t különösen nehezen sújtotta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar természettudományban és az ELTE Fizika Inteztében még meglévő tartalékok, és magyarországi értékes együttműködéseim ezt biztosítják.”

Ispánovity Péter öröme

Fogadjátok szeretettel március 11-i előadónk gondolatait:

“A fizikában (és általában a tudományban) engem az vonz, amikor megértek valamit. Ez a lépés általában egy kis szellemi erőfeszítés eredménye és a végeredménye mindig örömmel tölt el. A legjobb, ha ez csapatban történik meg és a közös gondolkodást mindenki saját ötleteivel/javaslataival segíti. Ispánovity Péter DusánA megoldandó problémák pedig körbevesznek minket, és gyakran egyszerűnek tűnő jelenségek is meglepő gazdagságot mutatnak. Ilyen példa az anyagtudomány is, melynek kutatásába még egyetemi éveim alatt kapcsolódtam be. Ezen a gyakorlati vonatkozású területen eltöltött másfél évtized alatt kollégáimmal foglalkoztam fraktálokkal, lavinákkal, komplex mintázatokkal, fázisátalakulásokkal, térelméletekkel és legújabban földrengésekkel úgy, hogy közben végig fémek alakváltozásáról volt szó. Azt hiszem ennél többet egy fizikus sem kívánhat magának.”

Kamarás Katalin molekulákkal legózik

Fogadjátok szeretettel február 25-i előadónk, Kamarás Katalin gondolatait:

“Már az ELTE-n, vegyészhallgató koromban a szép, szimmetrikus szerkezetek fogták meg a fantáziámat. Nagy öröm volt megtanulni, milyen módszerekkel lehet láthatóvá tenni az atomok térbeli elrendezését, kapcsolódásukat, mozgásukat. Mostanában kutatócsoportommal már “legózunk” is, szimmetrikus molekulákat töltünk apró üregekbe, megfigyeljük, hogyan torzulnak, hogyan kapcsolódnak össze. Mindehhez a legkorszerűbb műszeres hátteret használjuk, nagyszerű kollégákkal együttműködve, itthon és külföldön. Nem tudnék szebb munkát elképzelni.”

 

Pécz Béla és a fizika jeles

Fogadjátok szeretettel Pécz Béla történetét, aki Atomcsill előadásában az atomokat hozza el nekünk.

Az alap fizika könyv, mint egy regény…

“A Celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnáziumba jártam biológia tagozatra, miközben az osztály másik fele fizika tagozat volt. Abban az időben a kedvenc tevékenységem a szépirodalmi könyvek, regények és drámáPécz Bélak olvasása volt. Az első éves fizika órákat valahogy háttérzajként követtem, ezért igencsak meglepett az érdemtelenül kapott jeles osztályzat, mellyel fizika tanárnőm Karádiné Pup Ilona motiválni akart. Sikerült. A nyáron elolvastam az alap fizika könyvet, kicsit úgy, mint egy regényt. Érdekes volt ezért folytattam a következő fizika könyvvel. Még a nyáron megszereztem a tagozatos fizika könyveket is és létrejött kötődésem a fizika rendívül logikus világához. Természetes volt számomra, hogy az ELTE fizikus szakán akarok tanulni.”

Zsóka Szilárd rabul esése

Ismerjétek meg Zsóka Szilárdot, a későn érő fizikust, aki a 2021. január 28-i AtomCsill előadója!

“Ha magamat kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy valószínűleg én vagyok a legkésőbb érő fizikus. A középiskolát a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában végeztem Salgótarjánban. A tanulmányaim során a földtudományok érdekeltek, sokáig geológusnak készültem. Majd az évek során a fizikatanárom lelkesedése rám is átragadt. A fizikán belül leginkább a csillagászat és az asztrofizika keltette fel az érdeklődésem. Nem volt kérdés, hogy érettségi után az ELTE Fizika szakára fogok jelentkezni. Az első alapszakos évben a matematika nem igazán hozott lázba. Csakis a vizsgák miatt tanultam meg… valamint jobbára csak eszközként tekintettem rá. Zsóka SzilárdEz a hozzáállás gyökeresen megváltozott, miután részt vettem a standard fizika előadások mellett a speciális órákon. Itt ejtett rabul a geometria és az algebra. Valósággal sokkolt, hogy milyen fundamentális szinten képesek megjelenni a Természet leírásában. Mivel ekkor már a csillagász specializáció hallgatója voltam, így az alapszakos diplomámat csillagászként szereztem. Az alapszakon kialakult kíváncsiság miatt a kutató fizikus specializáció részecskefizika modulját választottam mesterszakon, ahol szakdolgozatomat a részecskefizikai Standard Modell egy lehetséges kiterjesztéséből írtam, amiben az elemi részecskék tömegéért felelős Higgs-mező kölcsönhatását vizsgáltam egy lehetséges sötétanyag-jelölttel. A mesterszakos évek alatt tovább nőtt a nagyon absztrakt matematikai fizika iránti érdeklődésem, melyen belül számomra legizgalmasabb a topológia, a differenciálgeometria és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ennek a szenvedélynek köszönhetően jelenleg a ELTE Fizika Doktori Iskola hallgatójaként a Wigner Fizikai Kutatóközpontban kutatom az Einstein-konformisan csatolt Higgs kozmológiai modelleket.”

Kedvcsináló Dávid Gyulától

Fogadjátok szeretettel a sokatok által ismert és kedvelt DGY gondolatait, aki 2021. első előadója lesz:

“Kölyökkoromban rádióban és tv-ben, folyóiratokban lelkesen hallgattam és olvastam Marx György professzor előadásait, cikkeit. Az ő hatására lettem fizikus. Nagy ajándéknak tartom, hogy nála írhattam szakdolgozatomat, aztán hosszú évekig mellette taníthattam. Tőle tanultam meg, hogy a világ érdekes, ravasz, de megérthető; hogy a fizika izgalmas, szép és komoly játék; hogy csak azt értjük igazán, amit egyszerűen el tudunk másoknak magyarázni; hogy tudni jó, és tanítani érdemes. Kutatóként és oktatóként is a relativitáselmélet és a kvantumelmélet alapkérdései foglalkoztatnak, valamint az, hogyan lehet ezeket a nagy felfedezéseket és a mögöttük rejlő mély matematikai és fizikai gondolatokat, no meg az irántuk érzett lelkesedésemet minél több egyetemi hallgatónak és más érdeklődőnek átadni. Több mint 42 év tanítási és ismeretterjesztési tapasztalat és sok csalódás után is változatlanul hiszem azt, hogy a fizikusok világnagy esze előbb-utóbb betölti a táguló Világegyetemet – ahogy azt a Fizikus Nóta is mondja (amit nem mellékesen én írtam 🙂).”

A Fizikus Nótát itt tanulhatjátok meg: (link)

Széchenyi Gábor bemutatása

Ismerjétek meg Széchenyi Gábort, aki szilárdtestfizika rajongó és a december 10-i AtomCsill előadója.

“Amióta visszaemlékezem mindig is vonzott a számok világa és a körülöttünk lévő természet megismerése. Az, hogy éppen fizikus szakra jelentkeztem az egyetemen csak a középiskola utolsó éveiben dőlt el. Ebben kiváló fizika tanáraim mellett nagy szerepe volt annak, hogy ekkor ismerkedtem meg a modern fizikával. Az atomok világa, a kvantumos jelenségek annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tűntek, hogy nyomban elhatároztam, hogy nekem a későbbiekben ezekkel kell foglalkoznom. Emlékszem, hogy végzősként minden lehetőséget megragadtam, hogy fizikát tanulhassak. Faltam az olvasmányokat, különösen mély hatást gyakoroltak rám a Mai Fizika sorozat kötetei, a Tréfál, Feynman úr? vagy az Atommag-közelben című könyvek. Ezeken kívül olimpiai szakkörökre is jártam, és a KöMaL rendszeres megoldója is voltam. Az egyetem évei alatt aztán a fizikán belül is megtaláltam a számomra legérdekesebb kutatási területet, mégpedig a szilárdtestfizikát. Máig hihetetlennek érzem, hogy képesek vagyunk leírni a szilárdtestekben lévő elmondhatatlanul sok atom együttes viselkedését, és megérthetünk olyan egzotikus jelenségeket, mint a szupravezetés. Remélem a mostani Atomcsill előadás során át tudom majd adni szilárdtestfizika iránti rajongásomat.”