Vincze Miklós megunhatatlan frusztrációja

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Vincze Miklós gondolatait!

Megunhatatlanul gyönyörű, még akkor is, amikor éppen frusztráló, ahogy a természet egy kísérletsorozatban visszajelzi nekünk, hogy jó úton járunk-e amikor próbáljuk a titkait megfejteni. Nekem világnézet-formáló élmény volt, amikor középiskolás koromban először hallottam olyan precíz mérési eredményekről, melyek tökéletesen visszaigazolták egyik-másik fizikai elmélet helyességét. Egy tizenhetedik századi angol felírta mindazokat az egyenleteket, amelyek ismerete és helyes alkalmazása ma lehetővé teszi, hogy a Földről néhány száz méteres pontossággal “becélozzanak” egy leszállóhelyet a Marson!

Vincze Miklós

fotó: Antal Zsani / emTV.hu”

És ugyanakkor a természet az arcunkba nevet, mert azt viszont nem vagyunk képesek megjósolni, hogy jövő héten milyen idő lesz, vagy hogy egy óceánba ejtett kísérleti gumikacsa Skóciában vagy Chilében ér majd partot, pedig a mozgásegyenleteket elvileg itt is jól ismerjük. Mit lehet ezekkel, a “rosszul viselkedő” fizikai rendszerekkel kezdeni, amik pedig körbevesznek minket? Hátborzongató, ahogy egy kísérleti modellben, a laborasztalon megjelenik egy tornádó vagy egy óceáni örvény pontos kicsinyített mása. Megjósolhatatlan játék-időjárásokat és óceáni vagy bolygólégköri áramlásokat tudunk létrehozni forgó “fazekakban”, és a leghihetetlenebb, hogy mindaz, amit ezekből megtanulunk, a valódi, többezer kilométeres rendszerek megértéséhez is hozzásegít — csak éppen szinte sosem úgy, ahogy előzőleg vártuk. Viszont mindig sokkal frappánsabban és érdekesebben. Ez pedig valóban megunhatatlan!

Janosov Milán globális kísérleti laboratóriuma

Sokszínűség és gondolati szabadság a hálózattudományban egy fizikus szemével!

“A fizikus lét számomra mindig is nagyon erősen összefonódott a problémamegoldással és a kreatív, keretek nélküli kérdésfeltevéssel – mindezt lenyűgöző módon a számok és a logika nyelvén. A fizika határterületeivel ismerkedve hamar rájöttem, számomra a legizgalmasabb kihívás a fizikai gondolkodásmód összekapcsolása gyakran egészen különböző (tudomány)területekkel, valamint a tudományos módszertanok gyakorlati alkalmazásaival. Janosov Milán

A hálózat- és adattudomány pedig tökéletes terepet biztosít ezek kibontakozására. Hiszen a technológia, a számítási kapacitás, az elérhető algoritmusok és megannyi más tényező robbanásszerű fejlődése folytán manapság bármerre lépünk, pillanatok alatt adatpontok milliót hozzuk létre. Másként fogalmazva, adatokkal, számokkal képezzük le a körülöttünk lévő világ elképesztően sok szegmensét, így a virtuális térben globális kísérleti laboratóriumok ezrei jönnek létre. Ezekben a digitális laborokban pedig az emberi viselkedés legkülönbözőbb vetületeit vizsgálhatjuk és érthetjük meg. Legyen szó társas kapcsolataink szerkezetéről, zenehallgatási szokásainkról, a mentor-diák kapcsolatok szerepéről vagy éppen az élhető városok képéről. Előadásomban ezt a sokszínűséget és gondolati szabadságot fogom körbejárni a hálózattudomány néhány meglepő alkalmazásán keresztül.”

Miért szeret kutatni Horváth Ákos?

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Horváth Ákos gondolatait.

“Egy kutató élete olyan, hogy jönnek mennek a tudományos információk,
eredmények és ezek közül sokszor egy-egy megragad és kíváncsi leszek.
Én magfizikus lettem, ebbe a témakörbe tartozó tapasztalataim vannak,
ilyen kérdésekbe szoktam kutatási feladatokat megoldani.Horváth Ákos

Azért szeretem egyrészről ezeket a kutatásokat mert a magfizikai
kísérletek mindig valami láthatatlanról, nagyon kis dolog viselkedéséről
szólnak és ez olyan mintha ezen ismeretek feltárása tényleg nem lenne
olyan egyszerű. Sokszor amit találunk bár nagyon érdekes, a tudományt
előreviszi, de igazából nem is fontos a társadalom egésze számára.
Ezért másrészről az okoz örömet nekem, amikor a környezeti
radioaktivitás vizsgálatával valami olyat mutatunk meg, ami sok ember
életére lehet hatással. Ha sikerül megfejteni valamit, akkor hozzáadunk
az alkalmazható közös tudáshoz, felfedünk olyan folyamatokat, amit az
ember nem is gondolt volna az ilyen atommag szintű mérések nélkül. Nem
mindig sikerül a megfejtés, ezért nagy öröm az, amikor meg viszont igen.
Gyakran ilyenkor érdekes természeti helyekre is el lehet jutni. Ez is
sokszor emlékezetes. Mint egyetemi oktató, ezeken felül még azt is
szeretem, ha kreatív diákokkal kutatunk. Az ő kérdéseik érthető
megválaszolása legtöbbször nagy kihívást jelentenek, és ha sikerül, az
dupla boldogság. Ők is tanultak és én is örülök.”

Derényi Imre – mi a fizika?

Következő előadónk, Derényi Imre gondolatai:

“A fizikát nehéz pontosan definiálni. Sokan (köztük középiskolásként még jómagam is) úgy tekintenek rá, mint az élettelen jelenségek tudományára. Ennél azonban sokkal kifejezőbb, és a gondolatiság szabadságát hangsúlyozza az a megfogalmazás, hogy “fizika az, amit a fizikusok csinálnak”. Na de mit is csinálnak a fizikusok? Derényi Imre Matematikai precizitással kísérlik meg leírni a világ jelenségeit. Newton maga is “A természetfilozófia matematikai alapelvei” címet adta fő művének. Sokáig valóban csak az élettelen természeti jelenségek bizonyultak jól megfoghatónak a matematika eszközeivel. Az utóbbi évtizedekben azonban ez kiterjedt olyan területekre is mint a gazdaság, pénzügy, szociológia, biológia stb. Számomra különösen izgalmas a biológiai jelenségek megértése, köszönhetően annak, hogy rohamos tempóban nő a nagy precizitású kísérleti (pl. molekuláris biológiai, genetikai) adatok mennyisége, lehetővé téve a matematika módszereinek alkalmazását. Nagy élmény kutatóként részese lenni annak a folyamatnak, ami lépésről lépésre feltárja az élet rejtélyeit, és magyarázatot ad arra, hogy az élet miért úgy működik, ahogy.”

Veres Gábor – hogyan találkozik az elméleti és kísérleti fizika?

Következő előadónkat, Veres Gábort kérdeztük arról, hogy miért szeret kutatni:

“Miért szeretek a fizika területén kutatni? Engem a fizika amiatt érdekelt mindig is, hogy a Természetet próbálja leírni. Igen ám, de nagyon sokszor rendkívül absztrakt módon közelíti meg a problémákat a fizika, és az egyetemi oktatásunk jó része is. Kommutátorok, Lie-algebra, szimmetriák, renormálhatóság, csoportelmélet… sőt, Veres Gábormár egy síkhullám is annyira absztrakt, hogy az egyetem alatt már-már attól féltem, hogy esetleg túlságosan eltávolodunk a Természettől. Hiszen az elektron általában nem síkhullám, hanem egy kis (igaz, végtelenül kis) golyó. Vagy mégsem? Tehát engem leginkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy az elvont matematikai és elméleti konstrukciók hogyan feleltethetők meg a körülöttünk nyüzsgő mikroszkópikus (sőt, még kisebb) elemi részecskéknek, jelenségeknek. Hogyan találkozik az elméleti és kísérleti fizika? A legfontosabb kédés talán, hogy honnan tudjuk valójában, amit tudunk? Hogyan válnak láthatóvá, kézzelfoghatóvá az elemi részecskék? Később aztán azt kezdtem el csodálni, hogy hogyan lehet igen közvetett módon, de mégis szilárd talajon álló következtetéseket levonni első látásra átláthatatlannak tűnő kísérleti információkból. És ehhez az a jó érzés társul, hogy nagyon sokan vagyunk, akik hasonlóan gondolkodunk erről, és hasonló dolgokat szeretünk csinálni, hasonló nyelvet beszélünk. Aki csodabogár, az sok hasonló csodabogár között kevésbé érzi annyira csodabogárnak magát. Mára pedig egyre inkább azt is kezdem értékelni, hogy a kutatásunknak fontos és praktikus alkalmazásai is vannak a gyógyításban, régészetben, klímakutatásban, megújuló energiaforrások területén, és még sorolhatnám. “

Szigeti Balázst kérdeztük

Fogadjátok szeretettel Szigeti Balázs gondolatait a kutatásról.

“Miért is szeretek kutatni?

Elsőéves hallgatóként tapasztalhattam meg először igazán, hogy milyen erő rejlik a matematikai nyelvben, amikor fizikai problémákat szeretnénk megfogalmazni. Szigeti BalázsTanulmányaim során lenyűgözött, ahogy az egyre fejlettebb matematikai eszközök segítségével lehetőség, adódott egyrészt a látszólag nagyon különböző fizikai jelenségek közötti összefüggések felderítésére, másrészt egyes ismert jelenségek esetén is egyre mélyebb tudásra tehetünk szert, ahogy absztraktabb matematikai struktúrákat használtunk. A fizikai jelenségekről alkotott képünket így egyszerre tágíthatjuk vertikálisan és horizontálisan is. A kutatás szépségét abban látom, hogy ezáltal válik igazán lehetőségem megérteni azt, amit ma fizikai világképnek nevezünk és remélem, hogy ehhez a megismeréshez én is jelentékeny módon tudok hozzájárulni.”

DGy évadnyitó gondolatai

Szeptember 9-én újra AtomCsill! Terveink szerint személyesen!!
Olvassátok szeretettel DGy évadnyitó gondolatait az oktatás és az ismeretterjesztés örömeiről:
“Úgy kerültem a katedrára, mint Pilátus a Credoba. Érettségire készülő osztályunk összeveszett egy tanárral, aki attól kezdve szabotálta az órákat, tanítás helyett újságot olvasott, és nem volt hajlandó elmagyarázni az ábrázoló geometriát, pedig ez az építésznek jelentkező osztálytársaim számára létfontosságú lett volna. Így aztán legnagyobb meglepetésemre a rajztagozatos osztály egyetlen matematikai affinitású tagjaként a tábla előtt találtam magam, kezemben egy hatalmas háromszög-vonalzóval és egy méteres körzővel. Néhány hét alatt leadtam az egész ábrázoló geometriát az építész-aspiránsoknak.
A következő hasonló élmény az egyetem utolsó évében ért. Évfolyamunk nagyon nem volt elégedett azzal, ahogy a csoportelméletet tanították nekünk – vajon mi köze ennek a fizikához, és miért adtak Nobel-díjakat az alkalmazásáért? Ezért aztán néhány barátommal szerveztünk egy csoportelméleti nyári iskolát, ahol saját búvárkodásunk alapján összeszedett tudásunkkal megpróbáltunk felelni ezekre a kérdésekre magunknak és érdeklődő hallgatótársainknak.
Ezek voltak azok az első esetek, amikor megéreztem, hogy a tudás csak akkor igazi érték, ha az ember megpróbálja továbbadni másoknak is – méghozzá nemcsak magát a puszta tudományos információt, hanem a saját vele kapcsolatos érzéseit, sőt indulatait is, elhitetni azt, hogy ez a tétel, tananyag, tudományág nemcsak fontos, hanem szép, érdekes és lelkesítő is, és ha sikerül legalább néhány hallgatóban felkelteni a rácsodálkozás öröme mellett e szépség felismerésének élményét is.
Amikor aztán végzés után 1976-ban bekerültem az egyetemre, és az elsőéves fizikusok gyakorlatvezetőjeként bedobtak a mélyvízbe, azonnal rájöttem, hogy ez az ismeret- és lelkesedés-átadás az én igazi hívatásom. Azóta számos fizikai és matematikai tárgy előadójaként igyekszem ezt képviselni.
1985 óta tartok tudományos ismeretterjesztő előadásokat is, először az Uránia Csillagvizsgálóban, aztán a TIT Szabadegyetemén, számos középiskolában, ankétokon, művelődési házakban, egyedi rendezvényeken (még a Szigeten és az A38 hajón is!), majd a Polaris Csillagvizsgálóban. Ez egészen más műfaj, mint az egyetemen tartott szakmai előadások, de a végső cél ugyanaz: a matematikai részletek és a szakzsargon használata nélkül minél több érdeklődővel megismertetni a fizika és határtudományai gondolatvilágát, világképét, fontos eredményeit, és megmutatni, hogy a természettudomány épp olyan fontos és integráns része az emberi kultúrának, mint a költészet, a zene vagy az építészet. És természetesen az ilyen előadásoknál is az a legnagyobb eredmény, ha a hallgatóság a puszta tények és adatok mellett megérzi az egész tudományos konstrukció szépségét, magával ragadó és lelkesítő voltát. Sőt néhány hallgatónak esetleg még ahhoz is kedve támad, hogy maga is főállásban foglalkozzon a fizikával…
E műfajban is utolérhetetlen példakép Marx György professzor, aki ismeretterjesztő cikkeivel, rádió- és tv-műsoraival, tanároknak tartott előadásaival sok diákgeneráció tagjainak csinált kedvet a fizika műveléséhez, oktatásához – vagy egyszerűen csak a tudományos eredmények követéséhez.
Az utóbbi másfél évtizedben oktatói és ismeretterjesztő tevékenységem e két ága összeért: az Atomcsill sorozat itt az egyetemen fogadja a laikus közönséget, köztük a (remélhetőleg) fizikus hallgatónak jelentkező középiskolásokat, hogy megpróbálja megismertetni velük a fizika eredményeit és szépségeit. Ehhez szeretnék én is hozzájárulni.”

Csabai István, a mindent szétszedő fizikus

Ismerjétek meg a 16. évad utolsó előadójának történetét!

Hogy hogyan is lettem fizikus? Gyerekként a testvéreimmel rengeteg dolgot “megjavítottunk”, rádiót, TV-t, háztartási gépeket. Pontosabban szólva leggyakrabban csak a szétszedésig jutottunk, de mindig is nagyon érdekelt, hogy mi hogyan működik. Gimnazista koromban mindent szerettem volna megérteni a csillagászattól kezdve a kémián át a filozófiáig, vagy hogy hogyan működik az emberi gondolkodás és hogyan lehetne gondolkodó robotokat csinálni. Abban az időben, aki matekból fizikából jó volt, leginkább a mérnöki pályát választotta. Mivel szerettem elektronikai dolgokat szétszedni, sőt addigra már egyszerűbb tranzisztoros vagy logikai kapus áramköröket építeni is, magától adódott, hogy villamosmérnök leszek. Viszont mikor eljött a pályaválasztás, kiderült, hogy nem jelentkezhetek, mivel színtévesztő vagyok. Azóta sem tudom miért kizáró ok, a filmek alapján arra tippelek, hogy amikor a világot kell megmenteni, nem tudnám, hogy a bombán melyik a piros és a kék vezeték amit el kell vágni 😄. Így akadt meg a szemem a fizikus szakon a felvételi tájékoztató könyvben, mondanom se kell, akkor még nem interneten ment a jelentkezés. Tudtam persze, hogy vannak fizikusok, mint Newton vagy Einstein, de hogy ez “foglalkozásként” választható, fel se merült bennem. Végül azt hiszem jobban nem is dönthettem volna, a fizikus “szétszed” mindent, és próbálja megérteni, hogyan működik. Az egyetemen lehetőségem volt bekapcsolódni az egyik első “biofizikus” képzésbe, így a genetikától kezdve az élettan gyakorlatig a biológia tudományába is sikerült belepillantani. Doktori témám mesterséges neuronhálózatokkal volt kapcsolatos (1980-as évek vége!), de aztán csillagászattal, komplex hálózatokkal, rákgenetikával és sok mással kapcsolatos kutatásokban is részt vettem. Az a cél ugyan nem teljesült, hogy mindent megértsek, de a pálya lehetővé tette, hogy a tudományok széles területén legalább a kérdéseket mélyebben megismerjem.

Csanád Máté – majd az egyetemen megtanítja…

Az AtomCsill 222. előadásának előadója, Csanád Máté:

“Az iskolában mindig is érdekelt a matematika és a fizika, és tizenéves korom
elején alapvetően mérnöknek készültem, szüleim példája nyomán. Aztán a
gimnáziumban fizikaórán nagyon sokszor hangzott el az, hogy “ezt itt nem tudjuk
tárgyalni, majd az egyetemen megtanuljátok”. Ez pedig felkeltette a
kíváncsiságomat, elkezdtem utánaolvasni dolgoknak, és kiderült számomra, hogy
bizonyos fizikai és matematikai dolgokat tényleg “majd az egyetemen” lehet csak
megtanulni igazán. És így is lett, ezeket a dolgokat tényleg megtanulhattuk az
ELTE-n, ahol sok inspiráló fizikus tanított bennünket. Végül én magam is ELTE-s
kutató fizikus lettem – és remélem, én is meg tudom mutatni kisebb és nagyobb
diákoknak a fizika szépségeinek egy kis részét.”

Csanád Máté a STAR irányítóközpontban

Csanád Máté a STAR irányítóközpontban

Szöllősi Gergely elköteleződése

Ismerjétek meg március 25-i előadónk pályaválasztásának történetét:

“A tudományos pályát egyszerű okból választottam, édesapám és édesanyám is kutatóként dolgozik a mai napig. Gyermekként izgalmasak voltak az áramlási citométer fényei és meggyőző apám állítása, hogy neki van a legjobb állása a világon, mert azért fizetik, hogy egész nap ezekkel a titokzatosan villogó müszerekkel játsszon. Tanulmányaim során hamar elköteleződtem a fizika mellett. Az általános iskola felső tagozatán megyei fizikaversenyeken indultam és Richard Feynman könyveit olvastam lelkesen, még ha nem is értettem mindent. A gimnáziumot már fizika tagozaton folytattam, a Szegedi Ervin által vezetett debreceni fizikaszakkör, a KöMal és a fizika OKTV-re való készülés meghatározó szerepet játszott az életemben. A középiskola végére már a Feynman előadások első köteteit is magabiztosan forgattam és versenyeredményekkel zökkenőmentesen bekerültem az ELTE fizikus szakára. Az ELTE egyértelmű választás volt, itt működik az ország vezető elméleti fizika iskolája, az egyetemi évek alatt azonban más irányba terelődött az érdeklődésem. Az ELTE mellett a BME müszaki informatika szakára jártam és bár doktorimat az ELTE Fizika doktori iskolájában védtem meg 2009-ben, az alapvetően az evolúciós biológia kérdéseivel foglalkozott.

Posztdoktori munkámat már tudatosan egy molekuláris evolúcióval foglalkozó laboratóriumban folytattam: részben az Európai Bizottság Marie Skłodowska Curie programja, részben a francia CNRS támogatásának köszönhetően közel négy évet töltöttem a lyoni Laboratoire de Biométrie et Biologie Evolutive munkatársaként. A lyoni évek után 2013-ban, ismét a Marie Skłodowska Curie program támogatásával, visszakerültem az ELTE Fizika Intézetébe, ahol a volt témavezetőm, Derényi Imre által vezetett MTA-ELTE “Lendület” Elméleti Biofizika Kutatócsoport munkájába kapcsolódtam be. Ez a lehetőség azonban csak határozott időre szólt, ezért ezt követően a lyoni munkámra alapozó kutatási tervvel sikeresen pályáztam az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2016 évi “Starting Grant” pályázatára, a müncheni Ludwig Maximilian Universität-en folytatandó kutatások során a földi evolúció történetének teljes genomszekvenciák alapján történő rekonstrukcióját terveztem.

Terveim azonban ismét megváltoztak, mivel az ERC pályázattal egyidejűleg az ELTE Fizika Intézetébe benyújtott, hierarchikus szövetekben történő szomatikus evolúcióra koncentráló MTA “Lendület” pályázatom is sikeres lett. Az ERC által biztosított lehetőségekkel élve úgy döntöttem, hogy mindkét kutatást az ELTE-n folytatom. Döntésem során természetesen mérlegelnem kellett, hogy Németország egyik vezető egyetemével szemben mennyiben biztosított a kutatási munka háttere az évek óta krónikusan alulfinanszírozott magyar természettudományosság keretében, ami az ELTE TTK-t különösen nehezen sújtotta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar természettudományban és az ELTE Fizika Inteztében még meglévő tartalékok, és magyarországi értékes együttműködéseim ezt biztosítják.”