Ismerjétek meg Zsóka Szilárdot, a későn érő fizikust, aki a 2021. január 28-i AtomCsill előadója!

„Ha magamat kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy valószínűleg én vagyok a legkésőbb érő fizikus. A középiskolát a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában végeztem Salgótarjánban. A tanulmányaim során a földtudományok érdekeltek, sokáig geológusnak készültem. Majd az évek során a fizikatanárom lelkesedése rám is átragadt. A fizikán belül leginkább a csillagászat és az asztrofizika keltette fel az érdeklődésem. Nem volt kérdés, hogy érettségi után az ELTE Fizika szakára fogok jelentkezni. Az első alapszakos évben a matematika nem igazán hozott lázba. Csakis a vizsgák miatt tanultam meg… valamint jobbára csak eszközként tekintettem rá. Ez a hozzáállás gyökeresen megváltozott, miután részt vettem a standard fizika előadások mellett a speciális órákon. Itt ejtett rabul a geometria és az algebra. Valósággal sokkolt, hogy milyen fundamentális szinten képesek megjelenni a Természet leírásában. Mivel ekkor már a csillagász specializáció hallgatója voltam, így az alapszakos diplomámat csillagászként szereztem. Az alapszakon kialakult kíváncsiság miatt a kutató fizikus specializáció részecskefizika modulját választottam mesterszakon, ahol szakdolgozatomat a részecskefizikai Standard Modell egy lehetséges kiterjesztéséből írtam, amiben az elemi részecskék tömegéért felelős Higgs-mező kölcsönhatását vizsgáltam egy lehetséges sötétanyag-jelölttel. A mesterszakos évek alatt tovább nőtt a nagyon absztrakt matematikai fizika iránti érdeklődésem, melyen belül számomra legizgalmasabb a topológia, a differenciálgeometria és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ennek a szenvedélynek köszönhetően jelenleg a ELTE Fizika Doktori Iskola hallgatójaként a Wigner Fizikai Kutatóközpontban kutatom az Einstein-konformisan csatolt Higgs kozmológiai modelleket.”

Fogadjátok szeretettel a sokatok által ismert és kedvelt DGY gondolatait, aki 2021. első előadója lesz:

„Kölyökkoromban rádióban és tv-ben, folyóiratokban lelkesen hallgattam és olvastam Marx György professzor előadásait, cikkeit. Az ő hatására lettem fizikus. Nagy ajándéknak tartom, hogy nála írhattam szakdolgozatomat, aztán hosszú évekig mellette taníthattam. Tőle tanultam meg, hogy a világ érdekes, ravasz, de megérthető; hogy a fizika izgalmas, szép és komoly játék; hogy csak azt értjük igazán, amit egyszerűen el tudunk másoknak magyarázni; hogy tudni jó, és tanítani érdemes. Kutatóként és oktatóként is a relativitáselmélet és a kvantumelmélet alapkérdései foglalkoztatnak, valamint az, hogyan lehet ezeket a nagy felfedezéseket és a mögöttük rejlő mély matematikai és fizikai gondolatokat, no meg az irántuk érzett lelkesedésemet minél több egyetemi hallgatónak és más érdeklődőnek átadni. Több mint 42 év tanítási és ismeretterjesztési tapasztalat és sok csalódás után is változatlanul hiszem azt, hogy a fizikusok világnagy esze előbb-utóbb betölti a táguló Világegyetemet – ahogy azt a Fizikus Nóta is mondja (amit nem mellékesen én írtam ).”

A Fizikus Nótát itt tanulhatjátok meg: (link)

Ismerjétek meg Széchenyi Gábort, aki szilárdtestfizika rajongó és a december 10-i AtomCsill előadója.

„Amióta visszaemlékezem mindig is vonzott a számok világa és a körülöttünk lévő természet megismerése. Az, hogy éppen fizikus szakra jelentkeztem az egyetemen csak a középiskola utolsó éveiben dőlt el. Ebben kiváló fizika tanáraim mellett nagy szerepe volt annak, hogy ekkor ismerkedtem meg a modern fizikával. Az atomok világa, a kvantumos jelenségek annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tűntek, hogy nyomban elhatároztam, hogy nekem a későbbiekben ezekkel kell foglalkoznom. Emlékszem, hogy végzősként minden lehetőséget megragadtam, hogy fizikát tanulhassak. Faltam az olvasmányokat, különösen mély hatást gyakoroltak rám a Mai Fizika sorozat kötetei, a Tréfál, Feynman úr? vagy az Atommag-közelben című könyvek. Ezeken kívül olimpiai szakkörökre is jártam, és a KöMaL rendszeres megoldója is voltam. Az egyetem évei alatt aztán a fizikán belül is megtaláltam a számomra legérdekesebb kutatási területet, mégpedig a szilárdtestfizikát. Máig hihetetlennek érzem, hogy képesek vagyunk leírni a szilárdtestekben lévő elmondhatatlanul sok atom együttes viselkedését, és megérthetünk olyan egzotikus jelenségeket, mint a szupravezetés. Remélem a mostani Atomcsill előadás során át tudom majd adni szilárdtestfizika iránti rajongásomat.”

Ismerjétek meg jövő november 26-i előadónkat Kovács Istvánt!

„Középiskolásként eleinte a matematikában találtam meg a problémamegoldás és felfedezés lebilincselő örömét. Kezdetben a legnagyobb mozgatóerő az lehetett, hogy ebben a varázslatos, absztrakt világban elmélyedve el lehetett szakadni a mindennapok nehézségeitől. Abban hogy ez az érdeklődés eredményekre is vezetett, rendkívüli szerepe volt Berzés osztályfőnököm, Dr. Kiss Miklós tanóráinak és Kissné Császár Erzsébet matematika szakköreinek és kiemelt figyelmének. A számos matematika, fizika és kémia verseny kiváló lehetőséget adott arra hogy érdekes problémákkal szembesülve új megoldásokat dolgozhassak ki. Bár nagyon élveztem a fizika, kémia és alkalmanként biológiai alkalmazását a matematikának, sokáig azt gondoltam, hogy matematikusként szeretnék tovább tanulni. Ez végérvényesen akkor változott meg, amikor volt szerencsém Lovas István és Csörgő Tamás fizikusokkal találkozni egy előadáson ahol a pályájukról meséltek. Addigi sejtésem megerősítést nyert: fizikusként kinyílik az ember előtt a világ és megmarad annak az esélye, hogy a fizikán túl matematikával, kémiával vagy akár biológiával is eredményesen foglalkozzunk. Mondhatnám azt is, hogy már akkor sem tudtam eldönteni melyik terület érdekel a legjobban és a fizikus pálya nem kényszerített rá (láthatóan azóta sem) egy visszafordíthatatlan döntésre.”

Ismerjétek meg Asbóth Jánost, november 12-i előadónkat!

„Mindig is érdekelt, hogy hogy működik a világ, kerestem azokat a pillanatokat, amikor megértek valamit. A pályaválasztásban legmeghatározóbb számomra az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Bajnoksága (IYPT) nevű verseny volt: itt a feladatok otthon kidolgozandó kis kutatási projektek voltak, a versenyen ezek eredményeit ütköztettük más csapatok eredményeivel. Egy példa: ha csokigolyókat dobunk szódavízbe, azok elkezdenek fel-le liftezni. Miért? Mitől függ a liftezés sebessége? Ehhez hasonló projektek kidolgozása igazi alkotómunka volt, élveztem, hogy bejártunk az egyetemre kísérletezgetni. Aztán magán a versenyen meg klassz dolog volt más kultúrájú, de hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokkal ismerkedni.

A verseny egyébként máig fut, az idei feladatok itt vannak: http://hypt.elte.hu/…/2021-evi-verseny-feladatai-magyarul/ – a magyar válogatóra való jelentkezés határideje november 9. Hajrá!”

Ismerjétek meg október 15-i vendégünket, Oberfrank Robint, aki
Víz után szimatol a Puli a Holdon címmel tart előadást.

„A miértjét nem igazán tudom még megfogalmazni, de nagyon élvezem azt, amikor egy megoldatlan problémán dolgozok; keresgélek mindenfelé válaszok után; elveszek az apró részletekben; rájövök, hogy még a kérdést is rosszul tettem fel; majd ha kitartó maradok, akkor szép lassan helyére tudom rakni a kirakós darabjait, és a végén nagy felszabadultsággal kijelenthetem: megértettem valamit. Ezt az élményt kergetem azóta, hogy eldöntöttem, hogy kutató fizikus szeretnék lenni, és a lelkesedésem azóta sem tört meg.

Mindig fontosnak tartottam, hogy ha érdeklődök valami iránt, akkor tegyek azért, hogy többet tudjak meg róla, és ugyanígy voltam ezzel akkor is, amikor gimnazistaként jelentkeztem a Puli Space csapatába. Fogalmam sem volt arról, hogy annyi idősen mégis mit csinálhatnék egy olyan projektben, ahol egy holdjárót fejlesztenek, de úgy voltam vele, hogy ez legyen az ő gondjuk. Szerencsére hamar találtunk nekem egy testhezálló feladatot, amihez szép lassan fel tudtam nőni, és mára már elég jól beépültem a csapatba.

Előadásomban szeretném átadni azt a lelkesedést és izgalmat, amit egy ilyen projektben való részvétel jelent, mert úgy néz ki, hogy hamarosan megyünk a Holdra.”

Ismerjétek meg október 1-jei vendégünket, Gabányi Krisztinát, aki
Hogyan „fényképezték le” a fekete lyukat, avagy rádiócsillagászat a legfinomabb szögfelbontással címmel tart előadást.

„Amióta visszaemlékszem mindig csillagász akartam lenni. Igazából pontosan nem tudom, hogy miért, de biztos, hogy köze volt hozzá egy képeskönyvnek, amiben lehetett a holdjárót mozgatni a Hold felszínén.
Az ELTE TTK-n végeztem fizikus-csillagász szakon. A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézetben szereztem meg a doktorimat. Ott lehetőségem nyílt az egyik legnagyobb mozgatható, az Effelsbergi 100 méteres rádióantennával méréseket végezni.
Fantasztikus élmény, amikor az ember bepötyögi a parancsot és utána hallja ahogy felbrummognak a motorok és látja az ablakon keresztül, ahogy kezd elfordulni az egész hatalmas szerkezet.
A doktori után egy egyéves japán ösztöndíjat leszámítva itthon dolgoztam, először a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában, aztán a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben, majd az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportba kerültem. Jelenleg az ELTE Csillagászat tanszékén vagyok adjunktus.”