Endrődi Gergely gondolatai, a soron következő előadása előtt:
Elméleti részecskefizikus vagyok, a kutatási területem a rácstérelmélet. Ez
egy numerikus szimulációs módszer, amelynek segítségével a világunk
legkisebb építőkockáit, az elemi részecskéket és azok kölcsönhatásait
vizsgálhatjuk. Érdekes módon, ha megismerjük az anyag ilyen szintű,
mikroszkopikus szerkezetét, azáltal olyan rendszereket is jobban meg tudunk
érteni, mint az Univerzumunk Ősrobbanást követő első másodperce vagy
éppen egy neutroncsillag belső magja.
A rácstérelmélettel az ELTE fizikus szakán egy tudományos diákköri munka
kapcsán ismerkedtem meg. Ekkor már tudtam, hogy a sok szakirányos lehetőség
közül a részecskefizika érdekel a legjobban; ezt tartottam a legizgalmasabbnak
és egyben a legbonyolultabbnak is. A rácstérelméletben nagyon megfogott,
hogy milyen jól lehet benne ötvözni az elméleti számolást és a programozást:
egyes kérdéseket papíron, ceruzával lehet megoldani, másokat viszont be kell
programozni és egy szuperszámítógépre bízni.
Ez nagyon sokfélévé teszi a munkát: lenyűgöz, hogy minden nap lehet egy új,
izgalmas kérdést találni, amin a csapatommal együtt gondolkodhatunk. A kutatás
számomra olyan, mint egy játék, amiben a végletekig el tudok mélyedni.
Ebben az előadásban ennek a játéknak szeretném néhány elemét bemutatni, és
egyszerű példákon keresztül szemléltetni, hogy hogyan működnek a
rácstérelméletben használt szimulációs algoritmusok.
