Atomfizikus vagy zongoraművész

Fogadjátok szeretettel következő előadónk, Fröhlich Georgina gondolatait arról, hogy miért nem zongoraművész lett:
„Mérnök családból származom, így gyerekkoromban sokat játszottam rádiókkal, áramkörökkel. Kb. 5 évesen azonban eldöntöttem, hogy vagy atomfizikus, vagy idegsebész leszek. Mondhatnám, hogy innentől kezdve semmi sem térített el ettől, de amikor döntenem kellett, hogy merre tanuljak tovább, bizony majdnem a zongoraművész pályát választottam! Fröhlich GeorginaAz orvosi és a fizikusi hivatás között is nagyon nehéz volt döntenem, mert minden érdekelt, mindenre kíváncsi voltam, mindent tudni akartam, és komolyan irigyeltem az egykori polihisztorokat, akiknek lehetőségük volt az egész világot felfedezni. Az ELTE-n Csillagász szakra is jártam, az égitestek mozgásának stabilitása érdekelt, de anyagi okok miatt nem maradhattam az egyetemen kutatni, így más utat kellett keresnem. A makrovilág felől a mikrovilág felé fordultam, valahogy megint az atomfizikánál kötöttem ki. Amikor beléptem az Országos Onkológiai Intézet sugárterápiás műtőjébe, azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Ezen a tudományterületen a kutatások eredménye azonnal a súlyos beteg embereknek segít. Számomra nagyon izgalmas ez a fajta hatékonyság. A határterületek – jelen esetben az atom-, mag- és biofizika – pikantériája pedig az, hogy széles látókört kíván, több tudományt átfogó gondolkozást, sok mindenhez kell érteni egyszerre. Pont, mint egy polihisztor…”

Az „aha! – élmény”

Hogyan működik a világ? – kérdeztük következő előadónkat, Asbóth Jánost:

„Engem a fizikában az az öröm hajt, amit átérzek, amikor valamit megértek belőle – az „aha! – élmény”. Ezek az élmények jelentik az örömet számomra a kvantumfizikai kutatásban, legyen szó a kondenzált anyag topologikus fázisairól, a kvantumszámítógépeken való hibajavítás lehetőségeiről, vagy a kvantumosságnak mint erőforrásnak a számszerűsítéséről. Az „aha! – élményhez” sokszor vezet el a kvantumfizika, megadva azt a matematikai eszköztárat, amit alkalmazni kell, hogy megmondjuk, mi történik egy jól lehatárolt fizikai rendszerben – legyen az pl. egy kristálynak, vagy egy absztrakt számítógépnek a modellje. Asbóth János egy zöld tábla előtt.Ugyanakkor a kvantumfizika alkalmazása közben állandóan bennem, bennünk van a bosszantó nyugtalanság: tudjuk, a kvantumos fogalmak kibékíthetetlen ellentétben vannak a hétköznapi világunk leírására használt fogalmakkal. Ezt az ellentétet mutatták meg végérvényesen azok a kísérletek, amikért a tavalyi fizikai Nobel-díjat adták, újra feltéve az örök kérdést: akkor most hogyan működik a világ?”

Egyszerű összefüggések keresése

A csütörtöki találkozásig, szeretettel ajánljuk előadónk Németh Róbert gondolatait:
Németh Róbert
„A fizika szépsége számomra leginkább a bonyolult elméletek mögött meghúzódó egyszerű összefüggések keresésében, a látszólag különböző részterületek közti kapcsolódások megfigyelésében nyilvánul meg. Néhány éve két teljesen eltérő témájú egyetemi kurzust hallgattam párhuzamosan, és megdöbbenve vettem észre, amikor egyik órán a gyenge kölcsönhatás, másikon a topologikus szigetelők tárgyalásakor egymáshoz kísértetiesen hasonló képletek kerültek fel a táblára. Némi gondolkodás után sikerült összeraknom, hogy ezek más kontextusban, más jelölésekkel, de valóban ugyanazokat a mély, elemi gondolatokat fejezik ki. Éppen ezért, bár a szilárdtestfizika és a kvantuminformatika területén végzem kutatásaimat, szívesen töltök időt egyéb témakörökben való elmélyedéssel is, a klasszikus elektrodinamikától a részecskefizikáig. A kutatás mellett éppoly fontosnak tartom az oktatást és a tehetséggondozást is, ezért az utóbbi években rendszeresen vettem részt kollégiumi órák és egyetemi gyakorlatok tartásában, valamint a középiskolásoknak szóló Dürer Verseny szervezésében.
Bár sablonosnak tűnhet, de igaz, hogy az ELTE fizika szakán való továbbtanuláshoz nagy hatással volt rám az AtomCsill előadássorozat, amellyel a 2015/16-os tanévben ismerkedtem meg. Furcsa egybeesés, hogy abban az évadban az első két alkalommal éppen Dávid Gyula és Cserti József adott elő, közülük előbbi inspiráló egyetemi tanárom, utóbbi pedig témavezetőm és mentorom lett. Középiskolásként lenyűgöztek ezek a programok, és nagyban kiszélesítették a fizikaórákon szerzett ismereteimet. Remélem, hogy előadásommal én is képes leszek hasonló élményeket adni a következő generációnak.”

Egy fizikus adatbányász

Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Fajszi Bulcsú bemutatkozását:
„Részecskefizikusként végeztem az ELTE-n, de hamar áteveztem az üzleti szférába, ahol a fizikusi eszköztár és gondolkodásmódnak hasznát véve adatbányász, és adattudós, gépi tanulási, mesterséges intelligencia szakértő lettem.
Három könyvet írtam az adatelemzés technikákról és üzleti hasznairól. Jelenleg 10 éve alapított cégünket vezetem két üzlettársammal, amely a magyar vállalati IT megoldási piac egyik vezetője az adatmérnöki, data science, big data és mesterséges intelligencia megoldásaival.”

A Szaturnusz vonzásában

Következő előadónk, Világos Blanka így lett csillagász-magfizikus:

„A csillagászat akkor ragadott meg, amikor 12 évesen egy távcsőben megpillantottam a Szaturnuszt. Háromszor álltam vissza a sorba, annyira lenyűgözött a bolygó és gyűrűje árnyékának összjátéka. Innentől már nem volt megállás: a Polaris Csillagvizsgáló ifjúsági szakkörében kötöttem ki, amelyen minden csütörtök este nagy izgalommal vettem részt. Gimnáziumi éveim alatt háromszor vehettem részt a Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizikai Diákolimpián is, amely annyira meghatározó élmény volt, hogy biztos lettem benne, csillagászattal szeretnék foglalkozni. Emellett a magfizika is felkeltette az érdeklődésem, így a csillagászat és a nukleáris fizika határa különösen megfogott – szerencsére éppen ezen a területen kutathatok már az egyetem éveim kezdete óta.”

Mitől lesz „jó” egy kutató?

Éppenhogy csak szereztem egy fokozatot, szóval nekem erről inkább csak benyomásaim vannak, de egy bizonyos rendszer azért felsejlik. Alapvető, hogy az embernek legyenek jó kérdései. Másodszor, fontosak a jó tanárok, akik a kíváncsiságot valamilyen produktív irányba terelgetik, ahelyett, hogy kiirtanák.
Harmadszor, lényeges az elszántság, kitartás, a képesség hosszú távú elképzelések véghezvitelére. Végül szükségesek bizonyos külső erőforrások, felszerelés, ösztöndíj, más szakértők rááldozott ideje és érdeklődése. Mindezek birtokában a kutató megpróbál választ kapni a kérdéseire, eközben viszont akarva-akaratlanul újabb kérdéseket generál. Azután mérlegelnie kell, melyik kérdés érdekesebb. Előny, ha egy kérdést abban a formában addig még nem tették fel. Még izgalmasabb, ha a kérdést véges mennyiségű munkával meg is lehet válaszolni. A jó kutató az, akinek jó kérdései vannak. Valójában azonban sokszor csak később derül ki, hogy egy kérdés tényleg előremutató volt-e.
Azért szeretek fizikával foglalkozni, mert vannak kérdéseim. Szerencsés vagyok, hogy a fenti négy pont közül legalább kettő teljesül rám: a sors jó tanárokkal ajándékozott meg, és pillanatnyilag adottak a külső erőforrások is a kutatás folytatására. Ez mindenképpen egyfajta felelősséget ró az emberre. Hogy vannak/lesznek-e olyan kérdések is, amik tényleg kiállják az idő próbáját, az talán egyszer kiderül.

Lájer Márton

Lájer Márton vagyok, a bajai Szent László ÁMK gimnáziumában érettségiztem, majd az ELTE-n szereztem fizikus PhD fokozatot 2020 végén. Jelenleg posztdoktori ösztöndíjas vagyok az USA-ban, elméleti fizikával és számítógépes módszerekkel foglalkozom. Előadásomban egy olyan témát mutatok be, ami nagyrészt végigkísérte az egyetemi tanulmányaimat és a mai napig formálja az érdeklődésemet.

Honnan van mindez, honnan van a Világegyetem?

Takács Gábor, az AtomCsill november 24-i előadója:
„Mint sok más embert, engem is már gyerekkorom óta elbűvölt a csillagos ég látványa.
Honnan van mindez, honnan van a Világegyetem? Hamar tudatosult bennem, hogy a legnagyobb kérdések megértéséhez meglepő módon a legkisebb alkotóelemeken, a mikrovilágon keresztül vezet az út. Miből van az anyag, hogyan jön létre az az elképesztően változatos, végtelen Mindenség, ami elénk, a kezdetek után sok-sok milliárd évig tartó evolúcióval kialakult emberi lények szeme elé tárul? Ez vezetett oda, hogy kvantumelmélettel foglalkozzak.Takács Gábor
A saját tudományos kutatásunkban szükségszerűen csak a kérdések kis szeleteit tudjuk részletesen vizsgálni, de sose szűnik az a vágyam, hogy az Egészet próbáljam megérteni. Állandóan kíváncsi emberként „minden is” érdekel, a matematikától a biológián és a pszichológián keresztül a történelemig, és ez a kíváncsiság a legjobban tudományos kutatóként élhető ki. Hogy miért éppen a fizika? Talán mert itt látszottak számomra a legnagyobb rejtélyek, és vonz a kihívás.
Előadásomban egy olyan kérdést járok körbe, ami tudományos munkámban is foglalkoztat és amiről egyetemi kurzust is tartok.”

Egy elszabadult csillag a laborban

Zoletnik Sándor, az AtomCsill csütörtöki előadója:
„Mi történik ha egy csillagot bezárunk egy laborba és hirtelen elszabadul? Mit tegyünk a 100 millió fok hőmérsékletű anyaggal, a hatalmas energiával?
Ilyen kérdések is felmerülnek, mikor a magfúziós energiatermelést próbáljuk megvalósítani a Földön. A Világ legnagyobb fúziós kísérletén az a terv, hogy a labor-napot le kell fújni -260 Celsius fokos hidrogén jég darabokkal. Ezt a technológiát fejlesztjük az Energiatudományi Kutatóközpontban. ”

A fizika szépsége: a törvényszerűségei csábítóak

Barnaföldi Gergely: „Ezen a tudományterületen mi magunk lehetünk azok, akik a felfedezzük a természet összefüggéseit. Néha ezek csak kis ahák, és nahátok, néha hangos heurékák. Fizikusként minden napra jut egy ilyen… de tényleg.
Nagyenergiás magfizikával és részecskefizikával foglalkozom. A világ legnagyobb gyorsítójának a Nagy Hadronütköztetőjének ALICE kísérletében nehéz atommagokat ütköztetünk. Előállítjuk az Univerzum ősanyagát, a kvark-gluon plazmát, ami a Nagy Bumm utáni milliomod másodpercben alkotta a Világegyetemet. Ennek az erősen kölcsönható forró és szupersűrű anyagnak az elméleti vizsgálatához hatalmas számítógépes erőforrásokra van szükség. Több száz Petabájtnyi adatokat elemzünk, mesterséges intelligencia módszereket dolgozunk ki és alkalmzunk. Egyik másik esetben kiderül ezek a módszerek alkalmasak hétköznapi fizikára is.
Így született ennek az előadásnak az ötlete is, a Wigner Fizikai
Kutatóközpont, Wigner Tudományos Számítási Laboratóriumának egyik tudományos kutatási projektjében, melléktermékként. Mert persze, hogy mindenki tudja, mi az a délibáb. Ugye? Bizonyosan láttál már csillogó aszfaltfelszínt meleg nyári napon. Esetleg hideg hajnali reggelen messzi tükröződő fákat a tavon. Legendák, mondák, versek megénekelték, művészek megfestették a lebegő városokat, hajókat.
Elhisszük mindezt? A mostani előadás is egy kis aha élmény. Lássuk csak, hogy miként is van ez pontosan!”

Sok minden mögött ott van a fizika!

Fogadjátok szeretettel mai előadónk, Németh Vilmos gondolatait:
Fizikusként végeztem 1984-ben az ELTE TTK-n és utána 1992-ig a KFKI Mikroelektronikai Kutató Intézetében dolgoztam, azonban azóta nem fizikusként tevékenykedem. Az elmúlt 30 évben elég kacskaringós szakmai pályát futottam be, amiben meghatározó szerepet töltött be a tudomány- és innovációpolitika, valamint a infókommunikáció. JelenNémeth VIlmosleg is ezzel foglalkozom a BME-n, nevezetesen 5G mobil kommunikációs technológiával. Úgyhogy az előadásom sem közvetlenül fizikáról szól, de nagyon sok minden távközlési technológia mögött ott van a fizika. Habár nem fizikai kutatásokat végzek, annyiban megmaradt bennem a fizikusi gondolkodás, hogy minden érdekel, ami új, de bizonyos dolgokat szeretek megvalósulva látni, ezért vagyok most műszaki területen.