„Mérnök családból származom, így gyerekkoromban sokat játszottam rádiókkal, áramkörökkel. Kb. 5 évesen azonban eldöntöttem, hogy vagy atomfizikus, vagy idegsebész leszek. Mondhatnám, hogy innentől kezdve semmi sem térített el ettől, de amikor döntenem kellett, hogy merre tanuljak tovább, bizony majdnem a zongoraművész pályát választottam! Az orvosi és a fizikusi hivatás között is nagyon nehéz volt döntenem, mert minden érdekelt, mindenre kíváncsi voltam, mindent tudni akartam, és komolyan irigyeltem az egykori polihisztorokat, akiknek lehetőségük volt az egész világot felfedezni. Az ELTE-n Csillagász szakra is jártam, az égitestek mozgásának stabilitása érdekelt, de anyagi okok miatt nem maradhattam az egyetemen kutatni, így más utat kellett keresnem. A makrovilág felől a mikrovilág felé fordultam, valahogy megint az atomfizikánál kötöttem ki. Amikor beléptem az Országos Onkológiai Intézet sugárterápiás műtőjébe, azt éreztem, hogy megtaláltam a helyem. Ezen a tudományterületen a kutatások eredménye azonnal a súlyos beteg embereknek segít. Számomra nagyon izgalmas ez a fajta hatékonyság. A határterületek – jelen esetben az atom-, mag- és biofizika – pikantériája pedig az, hogy széles látókört kíván, több tudományt átfogó gondolkozást, sok mindenhez kell érteni egyszerre. Pont, mint egy polihisztor…”