Dávid Gyula (ELTE TTK, Atomfizikai Tanszék)
#164, csillagászat, optikaIdőpont: 2017.01.12. (17:00 - )
Kivonat:
Az Univerzum égitestjeiről — bár újabb meg újabb csatornák is nyílnak — ma is a fény, illetve általánosabban az elektromágneses sugárzás hozza a Földre a legtöbb információt. Az előadás első része (2016. január 21.) arról szólt, milyen információkat tudnak kibányászni a csillagászok az égitestekről érkező fény irányából, illetve az irány időbeli változásából. A mostani folytatásban arról lesz szó, milyen adatokat hordoz a csillagfény intenzítása (fényerőssége), illetve ennek időbeli változása, valamint az égitestek spektrumának vizsgálata, azaz a fény különböző hullámhosszú sugarakra történő felbontása. A fényt kibocsátó objektum milyen fizikai tulajdonságaira tudunk ezekből az adatokból következtetni? Hogyan vizsgálhatjuk a távoli égitestek anyagi összetételét, belső folyamataikat, távolodó vagy közeledő mozgásukat, egy távoli naprendszer vagy galaxis belső szerkezetét, részeinek mozgását? Bár a földi légkör fényáteresztő ablaka igen keskeny, mégis meglepően sok információt enged át. Ezeket az űrbe helyezett, különböző hullámhosszú sugárzásokra érzékeny távcsövek adataival kiegészítve mélyebben beláthatunk a Világmindenség titkaiba.