A körülöttünk levő makroszkopikus világban azt tapasztaljuk, hogy a fizikai folyamatoknak határozott iránya van: az egymással érintkező hidegebb és melegebb testek hőmérséklete idővel kiegyenlítődik, a vízbe cseppentett festék szétoszlik, és egyenletesen beszínezi a folyadékot stb. E jelenségeket sohasem látjuk az ellenkező irányba lejátszódni. Ha viszont “rázoomolunk” a folyamatban részt vevő testek mikroszkopikus szerkezetére, akkor csak az atomok vagy molekulák rendezetlen mozgását látjuk, minden határozott irány nélkül. Jelenlegi ismereteink szerint a fizika alaptörvényei sem tüntetik ki az egyik időirányt, az elemi mozgások időbeli megfordítottja is előfordulhat. Akkor vajon hogyan jön létre az irányítatlan, rendezetlen mikroszkopikus mozgásból a makroszinten érzékelhető rendezett, határozott irányú változás? Ezzel az alapvető fontosságú kérdéssel már másfél évszázada birkóznak a fizikusok. A probléma megoldását az egyik legtitokzatosabb, legtöbbször félreértett fizikai mennyiség, az entrópia segítségével kereshetjük.