Ismerjétek meg Széchenyi Gábort, aki szilárdtestfizika rajongó és a december 10-i AtomCsill előadója.

„Amióta visszaemlékezem mindig is vonzott a számok világa és a körülöttünk lévő természet megismerése. Az, hogy éppen fizikus szakra jelentkeztem az egyetemen csak a középiskola utolsó éveiben dőlt el. Ebben kiváló fizika tanáraim mellett nagy szerepe volt annak, hogy ekkor ismerkedtem meg a modern fizikával. Az atomok világa, a kvantumos jelenségek annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tűntek, hogy nyomban elhatároztam, hogy nekem a későbbiekben ezekkel kell foglalkoznom. Emlékszem, hogy végzősként minden lehetőséget megragadtam, hogy fizikát tanulhassak. Faltam az olvasmányokat, különösen mély hatást gyakoroltak rám a Mai Fizika sorozat kötetei, a Tréfál, Feynman úr? vagy az Atommag-közelben című könyvek. Ezeken kívül olimpiai szakkörökre is jártam, és a KöMaL rendszeres megoldója is voltam. Az egyetem évei alatt aztán a fizikán belül is megtaláltam a számomra legérdekesebb kutatási területet, mégpedig a szilárdtestfizikát. Máig hihetetlennek érzem, hogy képesek vagyunk leírni a szilárdtestekben lévő elmondhatatlanul sok atom együttes viselkedését, és megérthetünk olyan egzotikus jelenségeket, mint a szupravezetés. Remélem a mostani Atomcsill előadás során át tudom majd adni szilárdtestfizika iránti rajongásomat.”

Ismerjétek meg jövő november 26-i előadónkat Kovács Istvánt!

„Középiskolásként eleinte a matematikában találtam meg a problémamegoldás és felfedezés lebilincselő örömét. Kezdetben a legnagyobb mozgatóerő az lehetett, hogy ebben a varázslatos, absztrakt világban elmélyedve el lehetett szakadni a mindennapok nehézségeitől. Abban hogy ez az érdeklődés eredményekre is vezetett, rendkívüli szerepe volt Berzés osztályfőnököm, Dr. Kiss Miklós tanóráinak és Kissné Császár Erzsébet matematika szakköreinek és kiemelt figyelmének. A számos matematika, fizika és kémia verseny kiváló lehetőséget adott arra hogy érdekes problémákkal szembesülve új megoldásokat dolgozhassak ki. Bár nagyon élveztem a fizika, kémia és alkalmanként biológiai alkalmazását a matematikának, sokáig azt gondoltam, hogy matematikusként szeretnék tovább tanulni. Ez végérvényesen akkor változott meg, amikor volt szerencsém Lovas István és Csörgő Tamás fizikusokkal találkozni egy előadáson ahol a pályájukról meséltek. Addigi sejtésem megerősítést nyert: fizikusként kinyílik az ember előtt a világ és megmarad annak az esélye, hogy a fizikán túl matematikával, kémiával vagy akár biológiával is eredményesen foglalkozzunk. Mondhatnám azt is, hogy már akkor sem tudtam eldönteni melyik terület érdekel a legjobban és a fizikus pálya nem kényszerített rá (láthatóan azóta sem) egy visszafordíthatatlan döntésre.”

Ismerjétek meg Asbóth Jánost, november 12-i előadónkat!

„Mindig is érdekelt, hogy hogy működik a világ, kerestem azokat a pillanatokat, amikor megértek valamit. A pályaválasztásban legmeghatározóbb számomra az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Bajnoksága (IYPT) nevű verseny volt: itt a feladatok otthon kidolgozandó kis kutatási projektek voltak, a versenyen ezek eredményeit ütköztettük más csapatok eredményeivel. Egy példa: ha csokigolyókat dobunk szódavízbe, azok elkezdenek fel-le liftezni. Miért? Mitől függ a liftezés sebessége? Ehhez hasonló projektek kidolgozása igazi alkotómunka volt, élveztem, hogy bejártunk az egyetemre kísérletezgetni. Aztán magán a versenyen meg klassz dolog volt más kultúrájú, de hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokkal ismerkedni.

A verseny egyébként máig fut, az idei feladatok itt vannak: http://hypt.elte.hu/…/2021-evi-verseny-feladatai-magyarul/ – a magyar válogatóra való jelentkezés határideje november 9. Hajrá!”

Ismerjétek meg október 15-i vendégünket, Oberfrank Robint, aki
Víz után szimatol a Puli a Holdon címmel tart előadást.

„A miértjét nem igazán tudom még megfogalmazni, de nagyon élvezem azt, amikor egy megoldatlan problémán dolgozok; keresgélek mindenfelé válaszok után; elveszek az apró részletekben; rájövök, hogy még a kérdést is rosszul tettem fel; majd ha kitartó maradok, akkor szép lassan helyére tudom rakni a kirakós darabjait, és a végén nagy felszabadultsággal kijelenthetem: megértettem valamit. Ezt az élményt kergetem azóta, hogy eldöntöttem, hogy kutató fizikus szeretnék lenni, és a lelkesedésem azóta sem tört meg.

Mindig fontosnak tartottam, hogy ha érdeklődök valami iránt, akkor tegyek azért, hogy többet tudjak meg róla, és ugyanígy voltam ezzel akkor is, amikor gimnazistaként jelentkeztem a Puli Space csapatába. Fogalmam sem volt arról, hogy annyi idősen mégis mit csinálhatnék egy olyan projektben, ahol egy holdjárót fejlesztenek, de úgy voltam vele, hogy ez legyen az ő gondjuk. Szerencsére hamar találtunk nekem egy testhezálló feladatot, amihez szép lassan fel tudtam nőni, és mára már elég jól beépültem a csapatba.

Előadásomban szeretném átadni azt a lelkesedést és izgalmat, amit egy ilyen projektben való részvétel jelent, mert úgy néz ki, hogy hamarosan megyünk a Holdra.”