Később, az egyetem elvégzése közben realizálódott bennem, hogy amit igazán szeretek, azt a modellezés szóval lehet a legjobban leírni. Egy adott problémát megpróbálni megérteni, leírni, és megoldást találni rá. Az, hogy a megoldandó probléma egy matematikai fejtörő, egy fizikai jelenség, vagy éppen a baktériumok örökítőanyagának és azok antibiotikumra való ellenálló képességüknek a kapcsolata, az másodlagos csupán.
„Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is nagyon érdekeltek a természettudományok. Nemcsak a fizika, hanem úgy általában a természettel foglalkozó tudományok. A családi legendárium szerint már kisgyerekként is hőerőművet rajzoltam :)) Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy édesapám erőműveket tervező gépészmérnök. Kb 14 éves koromban kerülhetett a kezembe egy Scientific American cikk az úgynevezett müon katalizált hidegfúzióról, ez terelte érdeklődésemet a részecskefizika irányába. Később, az egyetem előtt illetve az egyetemen számos inspiráló előadó adott nekünk hasznos háttérismereteket, és további szakmai inspirációt. Sokunkat, így engem is, ez az elméleti fizika irányába terelt. A meglevő kísérleti érdeklődésem miatt így az elméleti fizika és a kísérleti részecskefizika határán kötöttem ki. A kutatói szakma szépségéhez hozzátartozik, hogy a mindennapi problémáink is valami izgalmas kérdés felgöngyölítése körül forognak. Vagy legalábbis valami ilyen problémának a részproblémája körül.”
Fotó: Mohos Márton
Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Vincze Miklós gondolatait!
Megunhatatlanul gyönyörű, még akkor is, amikor éppen frusztráló, ahogy a természet egy kísérletsorozatban visszajelzi nekünk, hogy jó úton járunk-e amikor próbáljuk a titkait megfejteni. Nekem világnézet-formáló élmény volt, amikor középiskolás koromban először hallottam olyan precíz mérési eredményekről, melyek tökéletesen visszaigazolták egyik-másik fizikai elmélet helyességét. Egy tizenhetedik századi angol felírta mindazokat az egyenleteket, amelyek ismerete és helyes alkalmazása ma lehetővé teszi, hogy a Földről néhány száz méteres pontossággal „becélozzanak” egy leszállóhelyet a Marson!
fotó: Antal Zsani / emTV.hu”
És ugyanakkor a természet az arcunkba nevet, mert azt viszont nem vagyunk képesek megjósolni, hogy jövő héten milyen idő lesz, vagy hogy egy óceánba ejtett kísérleti gumikacsa Skóciában vagy Chilében ér majd partot, pedig a mozgásegyenleteket elvileg itt is jól ismerjük. Mit lehet ezekkel, a „rosszul viselkedő” fizikai rendszerekkel kezdeni, amik pedig körbevesznek minket? Hátborzongató, ahogy egy kísérleti modellben, a laborasztalon megjelenik egy tornádó vagy egy óceáni örvény pontos kicsinyített mása. Megjósolhatatlan játék-időjárásokat és óceáni vagy bolygólégköri áramlásokat tudunk létrehozni forgó „fazekakban”, és a leghihetetlenebb, hogy mindaz, amit ezekből megtanulunk, a valódi, többezer kilométeres rendszerek megértéséhez is hozzásegít — csak éppen szinte sosem úgy, ahogy előzőleg vártuk. Viszont mindig sokkal frappánsabban és érdekesebben. Ez pedig valóban megunhatatlan!
Sokszínűség és gondolati szabadság a hálózattudományban egy fizikus szemével!
„A fizikus lét számomra mindig is nagyon erősen összefonódott a problémamegoldással és a kreatív, keretek nélküli kérdésfeltevéssel – mindezt lenyűgöző módon a számok és a logika nyelvén. A fizika határterületeivel ismerkedve hamar rájöttem, számomra a legizgalmasabb kihívás a fizikai gondolkodásmód összekapcsolása gyakran egészen különböző (tudomány)területekkel, valamint a tudományos módszertanok gyakorlati alkalmazásaival. 
A hálózat- és adattudomány pedig tökéletes terepet biztosít ezek kibontakozására. Hiszen a technológia, a számítási kapacitás, az elérhető algoritmusok és megannyi más tényező robbanásszerű fejlődése folytán manapság bármerre lépünk, pillanatok alatt adatpontok milliót hozzuk létre. Másként fogalmazva, adatokkal, számokkal képezzük le a körülöttünk lévő világ elképesztően sok szegmensét, így a virtuális térben globális kísérleti laboratóriumok ezrei jönnek létre. Ezekben a digitális laborokban pedig az emberi viselkedés legkülönbözőbb vetületeit vizsgálhatjuk és érthetjük meg. Legyen szó társas kapcsolataink szerkezetéről, zenehallgatási szokásainkról, a mentor-diák kapcsolatok szerepéről vagy éppen az élhető városok képéről. Előadásomban ezt a sokszínűséget és gondolati szabadságot fogom körbejárni a hálózattudomány néhány meglepő alkalmazásán keresztül.”
Fogadjátok szeretettel csütörtöki előadónk, Horváth Ákos gondolatait.
„Egy kutató élete olyan, hogy jönnek mennek a tudományos információk,
eredmények és ezek közül sokszor egy-egy megragad és kíváncsi leszek.
Én magfizikus lettem, ebbe a témakörbe tartozó tapasztalataim vannak,
ilyen kérdésekbe szoktam kutatási feladatokat megoldani.
Azért szeretem egyrészről ezeket a kutatásokat mert a magfizikai
kísérletek mindig valami láthatatlanról, nagyon kis dolog viselkedéséről
szólnak és ez olyan mintha ezen ismeretek feltárása tényleg nem lenne
olyan egyszerű. Sokszor amit találunk bár nagyon érdekes, a tudományt
előreviszi, de igazából nem is fontos a társadalom egésze számára.
Ezért másrészről az okoz örömet nekem, amikor a környezeti
radioaktivitás vizsgálatával valami olyat mutatunk meg, ami sok ember
életére lehet hatással. Ha sikerül megfejteni valamit, akkor hozzáadunk
az alkalmazható közös tudáshoz, felfedünk olyan folyamatokat, amit az
ember nem is gondolt volna az ilyen atommag szintű mérések nélkül. Nem
mindig sikerül a megfejtés, ezért nagy öröm az, amikor meg viszont igen.
Gyakran ilyenkor érdekes természeti helyekre is el lehet jutni. Ez is
sokszor emlékezetes. Mint egyetemi oktató, ezeken felül még azt is
szeretem, ha kreatív diákokkal kutatunk. Az ő kérdéseik érthető
megválaszolása legtöbbször nagy kihívást jelentenek, és ha sikerül, az
dupla boldogság. Ők is tanultak és én is örülök.”