Ismerjétek meg március 25-i előadónk pályaválasztásának történetét:

„A tudományos pályát egyszerű okból választottam, édesapám és édesanyám is kutatóként dolgozik a mai napig. Gyermekként izgalmasak voltak az áramlási citométer fényei és meggyőző apám állítása, hogy neki van a legjobb állása a világon, mert azért fizetik, hogy egész nap ezekkel a titokzatosan villogó müszerekkel játsszon. Tanulmányaim során hamar elköteleződtem a fizika mellett. Az általános iskola felső tagozatán megyei fizikaversenyeken indultam és Richard Feynman könyveit olvastam lelkesen, még ha nem is értettem mindent. A gimnáziumot már fizika tagozaton folytattam, a Szegedi Ervin által vezetett debreceni fizikaszakkör, a KöMal és a fizika OKTV-re való készülés meghatározó szerepet játszott az életemben. A középiskola végére már a Feynman előadások első köteteit is magabiztosan forgattam és versenyeredményekkel zökkenőmentesen bekerültem az ELTE fizikus szakára. Az ELTE egyértelmű választás volt, itt működik az ország vezető elméleti fizika iskolája, az egyetemi évek alatt azonban más irányba terelődött az érdeklődésem. Az ELTE mellett a BME müszaki informatika szakára jártam és bár doktorimat az ELTE Fizika doktori iskolájában védtem meg 2009-ben, az alapvetően az evolúciós biológia kérdéseivel foglalkozott.

Posztdoktori munkámat már tudatosan egy molekuláris evolúcióval foglalkozó laboratóriumban folytattam: részben az Európai Bizottság Marie Skłodowska Curie programja, részben a francia CNRS támogatásának köszönhetően közel négy évet töltöttem a lyoni Laboratoire de Biométrie et Biologie Evolutive munkatársaként. A lyoni évek után 2013-ban, ismét a Marie Skłodowska Curie program támogatásával, visszakerültem az ELTE Fizika Intézetébe, ahol a volt témavezetőm, Derényi Imre által vezetett MTA-ELTE “Lendület” Elméleti Biofizika Kutatócsoport munkájába kapcsolódtam be. Ez a lehetőség azonban csak határozott időre szólt, ezért ezt követően a lyoni munkámra alapozó kutatási tervvel sikeresen pályáztam az Európai Kutatási Tanács (ERC) 2016 évi “Starting Grant” pályázatára, a müncheni Ludwig Maximilian Universität-en folytatandó kutatások során a földi evolúció történetének teljes genomszekvenciák alapján történő rekonstrukcióját terveztem.

Terveim azonban ismét megváltoztak, mivel az ERC pályázattal egyidejűleg az ELTE Fizika Intézetébe benyújtott, hierarchikus szövetekben történő szomatikus evolúcióra koncentráló MTA “Lendület” pályázatom is sikeres lett. Az ERC által biztosított lehetőségekkel élve úgy döntöttem, hogy mindkét kutatást az ELTE-n folytatom. Döntésem során természetesen mérlegelnem kellett, hogy Németország egyik vezető egyetemével szemben mennyiben biztosított a kutatási munka háttere az évek óta krónikusan alulfinanszírozott magyar természettudományosság keretében, ami az ELTE TTK-t különösen nehezen sújtotta. Arra a következtetésre jutottam, hogy a magyar természettudományban és az ELTE Fizika Inteztében még meglévő tartalékok, és magyarországi értékes együttműködéseim ezt biztosítják.”

Fogadjátok szeretettel március 11-i előadónk gondolatait:

„A fizikában (és általában a tudományban) engem az vonz, amikor megértek valamit. Ez a lépés általában egy kis szellemi erőfeszítés eredménye és a végeredménye mindig örömmel tölt el. A legjobb, ha ez csapatban történik meg és a közös gondolkodást mindenki saját ötleteivel/javaslataival segíti. A megoldandó problémák pedig körbevesznek minket, és gyakran egyszerűnek tűnő jelenségek is meglepő gazdagságot mutatnak. Ilyen példa az anyagtudomány is, melynek kutatásába még egyetemi éveim alatt kapcsolódtam be. Ezen a gyakorlati vonatkozású területen eltöltött másfél évtized alatt kollégáimmal foglalkoztam fraktálokkal, lavinákkal, komplex mintázatokkal, fázisátalakulásokkal, térelméletekkel és legújabban földrengésekkel úgy, hogy közben végig fémek alakváltozásáról volt szó. Azt hiszem ennél többet egy fizikus sem kívánhat magának.”

Fogadjátok szeretettel február 25-i előadónk, Kamarás Katalin gondolatait:

„Már az ELTE-n, vegyészhallgató koromban a szép, szimmetrikus szerkezetek fogták meg a fantáziámat. Nagy öröm volt megtanulni, milyen módszerekkel lehet láthatóvá tenni az atomok térbeli elrendezését, kapcsolódásukat, mozgásukat. Mostanában kutatócsoportommal már „legózunk” is, szimmetrikus molekulákat töltünk apró üregekbe, megfigyeljük, hogyan torzulnak, hogyan kapcsolódnak össze. Mindehhez a legkorszerűbb műszeres hátteret használjuk, nagyszerű kollégákkal együttműködve, itthon és külföldön. Nem tudnék szebb munkát elképzelni.”

Fogadjátok szeretettel Pécz Béla történetét, aki Atomcsill előadásában az atomokat hozza el nekünk.

Az alap fizika könyv, mint egy regény…

„A Celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnáziumba jártam biológia tagozatra, miközben az osztály másik fele fizika tagozat volt. Abban az időben a kedvenc tevékenységem a szépirodalmi könyvek, regények és drámák olvasása volt. Az első éves fizika órákat valahogy háttérzajként követtem, ezért igencsak meglepett az érdemtelenül kapott jeles osztályzat, mellyel fizika tanárnőm Karádiné Pup Ilona motiválni akart. Sikerült. A nyáron elolvastam az alap fizika könyvet, kicsit úgy, mint egy regényt. Érdekes volt ezért folytattam a következő fizika könyvvel. Még a nyáron megszereztem a tagozatos fizika könyveket is és létrejött kötődésem a fizika rendívül logikus világához. Természetes volt számomra, hogy az ELTE fizikus szakán akarok tanulni.”

Ismerjétek meg Zsóka Szilárdot, a későn érő fizikust, aki a 2021. január 28-i AtomCsill előadója!

„Ha magamat kellene jellemeznem, azt mondanám, hogy valószínűleg én vagyok a legkésőbb érő fizikus. A középiskolát a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában végeztem Salgótarjánban. A tanulmányaim során a földtudományok érdekeltek, sokáig geológusnak készültem. Majd az évek során a fizikatanárom lelkesedése rám is átragadt. A fizikán belül leginkább a csillagászat és az asztrofizika keltette fel az érdeklődésem. Nem volt kérdés, hogy érettségi után az ELTE Fizika szakára fogok jelentkezni. Az első alapszakos évben a matematika nem igazán hozott lázba. Csakis a vizsgák miatt tanultam meg… valamint jobbára csak eszközként tekintettem rá. Ez a hozzáállás gyökeresen megváltozott, miután részt vettem a standard fizika előadások mellett a speciális órákon. Itt ejtett rabul a geometria és az algebra. Valósággal sokkolt, hogy milyen fundamentális szinten képesek megjelenni a Természet leírásában. Mivel ekkor már a csillagász specializáció hallgatója voltam, így az alapszakos diplomámat csillagászként szereztem. Az alapszakon kialakult kíváncsiság miatt a kutató fizikus specializáció részecskefizika modulját választottam mesterszakon, ahol szakdolgozatomat a részecskefizikai Standard Modell egy lehetséges kiterjesztéséből írtam, amiben az elemi részecskék tömegéért felelős Higgs-mező kölcsönhatását vizsgáltam egy lehetséges sötétanyag-jelölttel. A mesterszakos évek alatt tovább nőtt a nagyon absztrakt matematikai fizika iránti érdeklődésem, melyen belül számomra legizgalmasabb a topológia, a differenciálgeometria és az általános relativitáselmélet kapcsolata. Ennek a szenvedélynek köszönhetően jelenleg a ELTE Fizika Doktori Iskola hallgatójaként a Wigner Fizikai Kutatóközpontban kutatom az Einstein-konformisan csatolt Higgs kozmológiai modelleket.”

Fogadjátok szeretettel a sokatok által ismert és kedvelt DGY gondolatait, aki 2021. első előadója lesz:

„Kölyökkoromban rádióban és tv-ben, folyóiratokban lelkesen hallgattam és olvastam Marx György professzor előadásait, cikkeit. Az ő hatására lettem fizikus. Nagy ajándéknak tartom, hogy nála írhattam szakdolgozatomat, aztán hosszú évekig mellette taníthattam. Tőle tanultam meg, hogy a világ érdekes, ravasz, de megérthető; hogy a fizika izgalmas, szép és komoly játék; hogy csak azt értjük igazán, amit egyszerűen el tudunk másoknak magyarázni; hogy tudni jó, és tanítani érdemes. Kutatóként és oktatóként is a relativitáselmélet és a kvantumelmélet alapkérdései foglalkoztatnak, valamint az, hogyan lehet ezeket a nagy felfedezéseket és a mögöttük rejlő mély matematikai és fizikai gondolatokat, no meg az irántuk érzett lelkesedésemet minél több egyetemi hallgatónak és más érdeklődőnek átadni. Több mint 42 év tanítási és ismeretterjesztési tapasztalat és sok csalódás után is változatlanul hiszem azt, hogy a fizikusok világnagy esze előbb-utóbb betölti a táguló Világegyetemet – ahogy azt a Fizikus Nóta is mondja (amit nem mellékesen én írtam ).”

A Fizikus Nótát itt tanulhatjátok meg: (link)

Ismerjétek meg Széchenyi Gábort, aki szilárdtestfizika rajongó és a december 10-i AtomCsill előadója.

„Amióta visszaemlékezem mindig is vonzott a számok világa és a körülöttünk lévő természet megismerése. Az, hogy éppen fizikus szakra jelentkeztem az egyetemen csak a középiskola utolsó éveiben dőlt el. Ebben kiváló fizika tanáraim mellett nagy szerepe volt annak, hogy ekkor ismerkedtem meg a modern fizikával. Az atomok világa, a kvantumos jelenségek annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tűntek, hogy nyomban elhatároztam, hogy nekem a későbbiekben ezekkel kell foglalkoznom. Emlékszem, hogy végzősként minden lehetőséget megragadtam, hogy fizikát tanulhassak. Faltam az olvasmányokat, különösen mély hatást gyakoroltak rám a Mai Fizika sorozat kötetei, a Tréfál, Feynman úr? vagy az Atommag-közelben című könyvek. Ezeken kívül olimpiai szakkörökre is jártam, és a KöMaL rendszeres megoldója is voltam. Az egyetem évei alatt aztán a fizikán belül is megtaláltam a számomra legérdekesebb kutatási területet, mégpedig a szilárdtestfizikát. Máig hihetetlennek érzem, hogy képesek vagyunk leírni a szilárdtestekben lévő elmondhatatlanul sok atom együttes viselkedését, és megérthetünk olyan egzotikus jelenségeket, mint a szupravezetés. Remélem a mostani Atomcsill előadás során át tudom majd adni szilárdtestfizika iránti rajongásomat.”

Ismerjétek meg jövő november 26-i előadónkat Kovács Istvánt!

„Középiskolásként eleinte a matematikában találtam meg a problémamegoldás és felfedezés lebilincselő örömét. Kezdetben a legnagyobb mozgatóerő az lehetett, hogy ebben a varázslatos, absztrakt világban elmélyedve el lehetett szakadni a mindennapok nehézségeitől. Abban hogy ez az érdeklődés eredményekre is vezetett, rendkívüli szerepe volt Berzés osztályfőnököm, Dr. Kiss Miklós tanóráinak és Kissné Császár Erzsébet matematika szakköreinek és kiemelt figyelmének. A számos matematika, fizika és kémia verseny kiváló lehetőséget adott arra hogy érdekes problémákkal szembesülve új megoldásokat dolgozhassak ki. Bár nagyon élveztem a fizika, kémia és alkalmanként biológiai alkalmazását a matematikának, sokáig azt gondoltam, hogy matematikusként szeretnék tovább tanulni. Ez végérvényesen akkor változott meg, amikor volt szerencsém Lovas István és Csörgő Tamás fizikusokkal találkozni egy előadáson ahol a pályájukról meséltek. Addigi sejtésem megerősítést nyert: fizikusként kinyílik az ember előtt a világ és megmarad annak az esélye, hogy a fizikán túl matematikával, kémiával vagy akár biológiával is eredményesen foglalkozzunk. Mondhatnám azt is, hogy már akkor sem tudtam eldönteni melyik terület érdekel a legjobban és a fizikus pálya nem kényszerített rá (láthatóan azóta sem) egy visszafordíthatatlan döntésre.”

Ismerjétek meg Asbóth Jánost, november 12-i előadónkat!

„Mindig is érdekelt, hogy hogy működik a világ, kerestem azokat a pillanatokat, amikor megértek valamit. A pályaválasztásban legmeghatározóbb számomra az Ifjú Fizikusok Nemzetközi Bajnoksága (IYPT) nevű verseny volt: itt a feladatok otthon kidolgozandó kis kutatási projektek voltak, a versenyen ezek eredményeit ütköztettük más csapatok eredményeivel. Egy példa: ha csokigolyókat dobunk szódavízbe, azok elkezdenek fel-le liftezni. Miért? Mitől függ a liftezés sebessége? Ehhez hasonló projektek kidolgozása igazi alkotómunka volt, élveztem, hogy bejártunk az egyetemre kísérletezgetni. Aztán magán a versenyen meg klassz dolog volt más kultúrájú, de hozzám hasonló érdeklődésű fiatalokkal ismerkedni.

A verseny egyébként máig fut, az idei feladatok itt vannak: http://hypt.elte.hu/…/2021-evi-verseny-feladatai-magyarul/ – a magyar válogatóra való jelentkezés határideje november 9. Hajrá!”

Ismerjétek meg október 15-i vendégünket, Oberfrank Robint, aki
Víz után szimatol a Puli a Holdon címmel tart előadást.

„A miértjét nem igazán tudom még megfogalmazni, de nagyon élvezem azt, amikor egy megoldatlan problémán dolgozok; keresgélek mindenfelé válaszok után; elveszek az apró részletekben; rájövök, hogy még a kérdést is rosszul tettem fel; majd ha kitartó maradok, akkor szép lassan helyére tudom rakni a kirakós darabjait, és a végén nagy felszabadultsággal kijelenthetem: megértettem valamit. Ezt az élményt kergetem azóta, hogy eldöntöttem, hogy kutató fizikus szeretnék lenni, és a lelkesedésem azóta sem tört meg.

Mindig fontosnak tartottam, hogy ha érdeklődök valami iránt, akkor tegyek azért, hogy többet tudjak meg róla, és ugyanígy voltam ezzel akkor is, amikor gimnazistaként jelentkeztem a Puli Space csapatába. Fogalmam sem volt arról, hogy annyi idősen mégis mit csinálhatnék egy olyan projektben, ahol egy holdjárót fejlesztenek, de úgy voltam vele, hogy ez legyen az ő gondjuk. Szerencsére hamar találtunk nekem egy testhezálló feladatot, amihez szép lassan fel tudtam nőni, és mára már elég jól beépültem a csapatba.

Előadásomban szeretném átadni azt a lelkesedést és izgalmat, amit egy ilyen projektben való részvétel jelent, mert úgy néz ki, hogy hamarosan megyünk a Holdra.”