„Amióta visszaemlékszem mindig csillagász akartam lenni. Igazából pontosan nem tudom, hogy miért, de biztos, hogy köze volt hozzá egy képeskönyvnek, amiben lehetett a holdjárót mozgatni a Hold felszínén.

Az ELTE TTK-n végeztem fizikus-csillagász szakon. A bonni Max Planck Rádiócsillagászati Intézetben szereztem meg a doktorimat. Ott lehetőségem nyílt az egyik legnagyobb mozgatható, az Effelsbergi 100 méteres rádióantennával méréseket végezni.

Fantasztikus élmény, amikor az ember bepötyögi a parancsot és utána hallja ahogy felbrummognak a motorok és látja az ablakon keresztül, ahogy kezd elfordulni az egész hatalmas szerkezet.

A doktori után egy egyéves japán ösztöndíjat leszámítva itthon dolgoztam, először a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumában, aztán a Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetben, majd az MTA-ELTE Extragalaktikus Asztrofizika Kutatócsoportba kerültem. Jelenleg az ELTE Csillagászat tanszékén vagyok adjunktus.”

„Amióta az eszemet tudom, szerettem az intellektuális kihívásokat, és a bennünket körülölelő világ részleteinek megismerését.

Kezdetben a matematikában találtam meg ezeket a kihívásokat, majd nem kis részben a középiskolai fizikatanáromnak, és a Discovery Channelen futó Álítólag… című sorozatnak hála a fizika felé fordult az érdeklődésem.

Később, az egyetem elvégzése közben realizálódott bennem, hogy amit igazán szeretek, azt a modellezés szóval lehet a legjobban leírni. Egy adott problémát megpróbálni megérteni, leírni, és megoldást találni rá. Az, hogy a megoldandó probléma egy matematikai fejtörő, egy fizikai jelenség, vagy éppen a baktériumok örökítőanyagának és azok antibiotikumra való ellenálló képességüknek a kapcsolata, az másodlagos csupán.

Az előadásomban az adatalapú modellezésről, és egy speciális modellcsaládról a neurális hálózatokról fogok beszélni, amelyet a hírekben rendre a mesterséges intelligenciával azonosítanak.”

Hogy miért szeretek a fizika területén kutatni?

„Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is nagyon érdekeltek a természettudományok. Nemcsak a fizika, hanem úgy általában a természettel foglalkozó tudományok. A családi legendárium szerint már kisgyerekként is hőerőművet rajzoltam :)) Ebben valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy édesapám erőműveket tervező gépészmérnök. Kb 14 éves koromban kerülhetett a kezembe egy Scientific American cikk az úgynevezett müon katalizált hidegfúzióról, ez terelte érdeklődésemet a részecskefizika irányába. Később, az egyetem előtt illetve az egyetemen számos inspiráló előadó adott nekünk hasznos háttérismereteket, és további szakmai inspirációt. Sokunkat, így engem is, ez az elméleti fizika irányába terelt. A meglevő kísérleti érdeklődésem miatt így az elméleti fizika és a kísérleti részecskefizika határán kötöttem ki. A kutatói szakma szépségéhez hozzátartozik, hogy a mindennapi problémáink is valami izgalmas kérdés felgöngyölítése körül forognak. Vagy legalábbis valami ilyen problémának a részproblémája körül.”

Fogadjátok szeretettel következő előadónk, Kis-Tóth Ágnes gondolatait.

„Sokszor megkérdezik tőlem, hogy nő létemre miért választottam ilyen “férfias” szakmákat mint a matematikus és a fizikus. Nos elárulom, hogy engem a szüleim elfelejtettek felvilágosítani arról hogy a társadalom egy része szerint ezek “férfias” szakmák. E tudás hiányában pedig mit is tehettem volna mást? Szimplán azt az utat választottam ami igazán érdekelt engem.

Ez az út először a matematikát jelentette, majd pedig a fizikát. A tudományos világ a kíváncsi emberek kánaánja, én pedig végtelenül kíváncsi természet vagyok. Szeretném megismerni a világunk működését, a háttérben működő mozgatórugókat, az univerzum történelmét és várható jövőjét, és úgy kábé minden mást is.

Számomra a fizika már alapjaiban egy lenyűgöző tudomány, azonban a 20. század fejlődése erre még rátett egy hatalmas lapáttal. A relativitáselmélet és a kvantummechanika, számtalan másik területtel karöltve, gyökeresen forgatta ki a világképünket a helyéből és ez a mai napig kihívás elé állítja a fizikusok kreativitását és gondolkodásmódját. Borzasztóan izgalmas ezt a fejlődést az első sorból figyelni és akár a folyamat részévé válni.”