Ismerjétek meg a 16. évad utolsó előadójának történetét!
Hogy hogyan is lettem fizikus? Gyerekként a testvéreimmel rengeteg dolgot „megjavítottunk”, rádiót, TV-t, háztartási gépeket. Pontosabban szólva leggyakrabban csak a szétszedésig jutottunk, de mindig is nagyon érdekelt, hogy mi hogyan működik. Gimnazista koromban mindent szerettem volna megérteni a csillagászattól kezdve a kémián át a filozófiáig, vagy hogy hogyan működik az emberi gondolkodás és hogyan lehetne gondolkodó robotokat csinálni. Abban az időben, aki matekból fizikából jó volt, leginkább a mérnöki pályát választotta. Mivel szerettem elektronikai dolgokat szétszedni, sőt addigra már egyszerűbb tranzisztoros vagy logikai kapus áramköröket építeni is, magától adódott, hogy villamosmérnök leszek. 
Viszont mikor eljött a pályaválasztás, kiderült, hogy nem jelentkezhetek, mivel színtévesztő vagyok. Azóta sem tudom miért kizáró ok, a filmek alapján arra tippelek, hogy amikor a világot kell megmenteni, nem tudnám, hogy a bombán melyik a piros és a kék vezeték amit el kell vágni 😄. Így akadt meg a szemem a fizikus szakon a felvételi tájékoztató könyvben, mondanom se kell, akkor még nem interneten ment a jelentkezés. Tudtam persze, hogy vannak fizikusok, mint Newton vagy Einstein, de hogy ez „foglalkozásként” választható, fel se merült bennem. Végül azt hiszem jobban nem is dönthettem volna, a fizikus „szétszed” mindent, és próbálja megérteni, hogyan működik. Az egyetemen lehetőségem volt bekapcsolódni az egyik első „biofizikus” képzésbe, így a genetikától kezdve az élettan gyakorlatig a biológia tudományába is sikerült belepillantani. Doktori témám mesterséges neuronhálózatokkal volt kapcsolatos (1980-as évek vége!), de aztán csillagászattal, komplex hálózatokkal, rákgenetikával és sok mással kapcsolatos kutatásokban is részt vettem. Az a cél ugyan nem teljesült, hogy mindent megértsek, de a pálya lehetővé tette, hogy a tudományok széles területén legalább a kérdéseket mélyebben megismerjem.
